Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Függelék
mine dekagramm fluoreszeein festéket adagoltak be a lefolyó hólébe a barlang első nagy termében (a későbbi Mágnes-teremben) 12.30-tól 13 óráig. Ezután figyelő szolgálatot tartottak a szóba jöhető karsztf orrások - nál (Kecske-kút, Délelő-kút és a teresztenyei barlangforrás). A festett víz a Kecske-kútnál február 6-án 10.30-kor jelent meg, és az elszíneződés 11 órakor érte el maximumát. A festék átfutási ideje tehát 22 óra volt - 1550 méteres légvonalbeli távolságon. A zöld víz kiürülése 42 óra hosszat tartott, amiből arra lehetett következtetni, hogy a Dász-töbör felől betorkolló időszakos barlangi patak legalább 1000 köbmétert kitevő stagnáló víztömegben keveredett el a barlangrendszer ismeretlen alsó részeiben. A forrás vízhozama a vizsgálat idején kb. 500 liter volt percenként, hőfoka 9°C. Bár már korábban is valószínűsítették, de ez a kísérlet véglegesen bebizonyította, hogy a felfedezett barlang a Szinpetri határában fakadó Kecske-kút vízrendszeréhez tartozik. 1955. március 5. Lajtai Károly és Horváth István geodéták a környező háromszögelési pontokhoz viszonyítva meghatározták a barlangbejárat pontos földrajzi helyét és tengerszint feletti magasságát. 1955. március 10-15. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársai a Dász-töbörben a felszínen kijelölték a barlang fekvését a megépítendő végleges bejárathoz. Barlangkutatóink az első nagyobb üreg legmagasabb pontján egy hatalmas elektromágnest szereltek össze, melynek helyét a külszínről műszerekkel bemérték. A mágnestől a felszínig a függőleges távolság 23 méter. Erről a felmérésről kapta a kezdeti tágas barlangrész a Mágnesterem nevet, itt rögzítettük a térképi felmérés nulla pontját. Az expedíció intézeti tagjai voltak: Dér Miklós, Kárpáti Elemér és Szalai Mihály, a barlangkutató csoport részéről: Balázs Dénes, Balázs Lajos, Csupor István és Stefanik György. 1955. április 4-5. Az Élelmiszeripari Minisztérium Kinizsi Sportkörének barlangkutatói kétnapos föld alatti tartózkodásukon feltérképezték a barlangot a víznyelős felfedező lejárattól a Kis-Kuszodáig. A felmérésben részt vettek: Balázs Dénes, Hajgató János, Molnár József, Molnár Mihály és Stefanik György. (A térkép megjelent Csók R. és Somfai I. átrajzolásával a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1959. októberi száma mellékleteként.) A barlang hossza a korábbi becslésekkel szemben „csak” 2717 méter. 1955. április vége Megtörtént a végleges bejárati táró kezdőpontjának kijelölése, és Balázs Lajos vezetésével megindult az építkezés. Az alátámasztás ideiglenesen 20-30 centiméter átmérőjű rönkfákból készült. 1955. június 25. A lejtős táró építői a megtervezett helyen elérték a Mágnes-terem felső 120
