Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Függelék
benne, hiányzanak a cseppkőképződmények, legfeljebb a patakvíz oldási formái érdemelnek figyelmet az oldalfalakban. Itt már más típusú a kőzet: sötét dolomitos mészkő, sőt dolomit, amely nem oldódik olyan jól, kevésbé üregesedik, mint a barlang első felének fehér színű, úgynevezett wettersteini mészköve. Ezt a barlangszakaszt alakjáról Csőfolyosónak neveztük el. Ezután következett a nagy meglepetés: a Csőfolyosó egy hatalmas omladékos csarnokba torkollott. Barlangban, karbidlámpa fényénél nagyon nehéz a méreteket megbecsülni. Átlagoltuk a négyünk külön-külön szemmértéke szerinti adatokat, és így jött ki a 32 méteres hosszúság, 12 méter átlagos magasság és szélesség. Barlangunk legnagyobb ürege az Óriás-terem nevet kapta. Ezzel még nem ért véget a barlang. Felfedeztük, hogy a vagonnyi nagyságú leszakadt kőtömbök alatt patakocska csörgedez. A patak útját nem tudtuk követni, mert szűk hasadékban tűnt el, de fölötte egy régebbi, tágasabb emeleti szintjébe sikerült bemásznom. Elátkozott világba, a Pokolba jutottam! Ez a csillogó Meseország ellentéte. Itt mindent befed a fekete anyag, az állócseppköveknek csak a feje látszik ki a süppedékeny, lejtős iszapfolyamból. Már nagyon fáradtak voltunk valamennyien. Noha a barlangnak még nem jutottunk a végére, úgy határoztunk, hogy nem megyünk tovább az agyagos szakaszba. Maradjon felfedezni való holnapra is. Visszafordultunk... ... A felszínen is sötétség fogadott, de fölöttünk a csillagok miriádjai ragyogtak. Több mint 14 órát töltöttünk a föld alatt. Mi vittük az első fényeket az örök sötétség birodalmába. Az akna szájánál kirobbantak érzelmeink, a boldogságtól könynyezve ölelkeztünk össze. Végre, végre sikerült! Az állhatatos kitartás meghozta gyümölcsét. Feltárult a Dász-töbör rejteke, mely ettől kezdve a Szabadság-barlang nevet viseli. Gondolnunk kell a többiekre is... A felfedezés nem négyünk érdeme. Mi csak azok a szeren-117
