Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

A lávamező gyomrában

A lávamező

gyomrában

Mielőtt útra kelnék a föld alá, a felszínen kell egyet s mást elintéznem. Reggel első utam a kormányzóhoz vezetett. Sergio Rapu visszaadta útlevelemet, benne a 15 nappal meghosszabbított tartózkodási engedélyt.- Ez pedig az ígért távirati szöveg a santiagói francia konzulnak. Adja fel mihamarabb! - mondta.

Egész oldalas gépelt szöveget nyújtott át. Fogalmazványát teletűzdelte a spanyol ügyintézés minden elképzelhető udvariassági szóvirágával. Jóságos ég! Amikor szó esett róla, azt reméltem, hogy a kományzóság táviratozik majd ügyemben. Most meg kézhez kapok egy regényt, hogy adjam fel táviratként a saját pénzemből — ami nincs.

Illendőségből megköszöntem a szívességet, és a posta felé menet azon töprentem: mit is csináljak? Rövidítsem le a szöveget? Vagy egyszerűen tegyem el emlékbe?

Végül úgy döntöttem, hogy borítékba zárom és közönséges levélként adom fel. Egy-két héten belül így is célba juthat. Megfogalmaztam viszont magyarul egy velős táviratot a feleségemnek Erdligetre. Hátha otthonról többet lehet intézni. Előzőleg azonban megkérdeztem a tarifáját, s hogy maximum hány betűből állhat egy szó. A válasz: tizenkét betű. Mivel egy rapanui postás nem tud magyarul, ilyen hosszan egybeírhatok több szót is, és így kevesebbe kerül a távirat. Végül is a következő szöveget állítottam össze: ELAKADTAMHUS VETONMENJBE AFRANCIAKHOZ KULDJEKVIZUM OMATTAHITIBA

[Utólag kiderült, hogy a próbálkozásom kárba veszett. A távirat ugyan hazaérkezett, feleségem meg is fejtette, s

105