Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
A lávamező gyomrában
nyomban elment a francia konzulátusra. Elmondta kálváriámat és segítséget kért. A válasz franciás elragadtatás volt: Oh, a Húsvét-szigeten van a férje?! De szeretnék én is ott lenni bezárva - akár egy hónapig is! - sóhajtott a tisztviselőnő. Ezzel el is intézték az ügyet. Ok annak idején kiadták a vízumot, többet nem tehetnek.] Táviratozás után visszatértem Kikóhoz és összecsomagoltam hátizsákomat. Barlangi világítás céljára mindössze egy kis zseblámpám volt, de szerencsére Kiko kölcsönadta hosszú rúdlámpáját. Vettem hozzá elemeket, de biztonságból egy köteg gyertyát és gyufát is. Előkerült még néhány konzerv, kiegészítésükre vásároltam fél kiló margarint (ez a legolcsóbb!), és természetesen egy halom kenyérpótló minizsemlyét. Búcsúzkodás után: irány a Roiho-lávamező! Az első szigetkerülő túrámon a tengerpart mentén már kereszteztem ezt a kegyetlen, bakancsszaggató kőtengert. Ezúttal a sziget belseje felől, a Vaka Kipu-krátert keletről megkerülve közelítettem meg. Azt akartam kideríteni, honnan ered a széles lávafolyam, hol van a kiömlési központja. A füves nyílt terepen könnyen rátaláltam: a Vaka Kiputól északra alig egy kilométernyire emelkedik az a fekete salakkúp, amelynek felszakított oldalából nyúlnak ki a megdermedt bazaltfolyók. A kúp Hiva-Hiva néven szerepel a térképen, és alig 40 méterre magasodik környezete fölé. Felkapaszkodtam a legmagasabb sziklájára, hogy áttekintsem az egész lávamezőt. Érdekes kép tárult elém. A kiömlő izzó láva a nehézségi erő hatására úgy mozog a lejtőn lefelé, mint egy ferde lapra öntött híg lekvár. A domborzat elárulja, hogy melyek voltak a legutolsó kitörések lávafolyamai: ezek rejtik magukban a hozzáférhető lávaüregeket. Néhánynak a torkát már a kúp tetejéről felismertem. Amikor kissé jobbra tekintettem, daliás kőszobrok, moaik sorfala tűnt a szemembe. Heten vannak, mint a gonoszok, vagy ahogy a chileiek ismerik: a hét majom. Fényképük szinte minden prospektusban megtalálható Ahu Akivi néven. 106
