Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Bevezetés
föld” titkát, amelyet 1687-ben Edward Davis angol kalóz pillantott meg távolból, Chile partjaitól messze nyugatra. Már több mint 2000 mérföldet tettek meg a kontinens partjától, de Davis földje nem akadt útjukba. Az elöl haladó legkisebb hajóról váratlanul jelzés érkezett:- Föld! Szárazföld a láthatáron!! A vezérhajón mindenki a fedélzetre tódult, s kézró'l kézre adták a messzelátót. A lencséken át elnyúlt, púpos sziget körvonalai bontakoztak ki a tengeri párából. Mivel éppen húsvét előestéje volt, a felfedezett földet Paas Eylandtnak, Húsvét-szigetnek nevezték el. Másnap, amint a partok közelébe értek, a felszálló füstoszlopok arról árulkodtak, hogy emberek élnek a szigeten. És még valami egészen szokatlan jelenségre figyeltek fel. A parti szirteken kőemelvények álltak, és rajtuk ember formájú hatalmas szobrok sorakoztak. Ez volna a keresett Davis-föld? A sziget sivár, lapos felszíne egyáltalán nem hasonlított az angol kalóz leírására, amely magas hegyekről szólt. Ettől függetlenül az admirális és a hajók kapitányai úgy döntöttek, hogy megkísérlik a partraszállást. Három csónakkal és két dereglyével indultak el, rajtuk 134 ember - puskákkal, pisztolyokkal és tengerészkésekkel felfegyverkezve. A parton mezítelen, tetovált testű, tolldíszes szigetlakok sokasága várta őket, egyiküknél sem volt fegyver. Nagy érdeklődéssel vették körül a partra lépőket, kíváncsian szemlélték az idegenek különös öltözetét, ismeretlen felszerelését. Aztán egyre jobban felbátorodtak. Egyikük lekapta a legszélén haladó katona fejéről a kalapot, és elinalt vele. Ekkor a katonák háta mögül valaki elkiáltotta magát:- Lőjetek!! Eldördült a sortűz. Amint elszállt a lőporfüst, tucatnyi halott és sok sebesült feküdt a földön. A többiek jajgatva elmenekültek... így ismerkedtek meg a Húsvét-sziget lakói az európaiakkal... 8
