Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Egy álom megvalósul
Egy álom megvalósul A szörnyű vérfürdő után a hollandoknak sem kedvük, sem merszük nem volt, hogy jobban szétnézzenek a szigeten. Felszedték horgonyaikat és továbbhajóztak. Roggeveent és embereit azonban még sokáig foglalkoztatta a gigantikus szobrok látványa. Nem tudták elképzelni, hogy a sziget „primitív” lakói hogyan alkották és miként állították fel ezeket a hatalmas „bálványokat”. Egyesek úgy vélekedtek, hogy a szobrok agyagból vannak, és apránként tapasztgatták össze őket. Roggeveen hazatérte után a rejtélyes szoboróriások híre Európában is elterjedt, különösen azután, hogy 1737-ben megjelent az expedíció egyik német zsoldosának, Carl Friedrich Behrensnek könyve, az „Utazás a déli országokban és a világ körül”. A híradás ellenére a titokzatos Húsvét-sziget hosszú időre eltűnt az európai hajósok szeme elől. Csaknem fél évszázad múltán, 1770-ben a szárazföld „újra-felfedezése” Felipe Gonzalez у Haedo spanyol hajóskapitány nevéhez fűződik. О is megcsodálta a gigantikus szobrokat, s hogy meggyőződjék anyagukról, az egyikbe belecsapta szekercéjét. Elmondása szerint a vasbalta ütése „szikrát vetett”, annak jeléül, hogy a szobor nem agyagból, hanem kőből készült. A talány ezzel csak fokozódott. A spanyolok több napot töltöttek a szigeten, körülhajózták és feltérképezték partjait, majd a hódítók régi szokásához híven keresztfákat állítottak fel, s III. Károly spanyol király nevében birtokba vették a földet. Természetesen új nevet is adtak neki: Isla de San Carlos, Szent Károly-sziget. Az európai köztudatban azonban megmaradt a hollandok alkotta Húsvét-sziget elne9
