Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Sétáló kőszobrok
anyagának súlyát köbméterenként 2 tonnának veszem, akkor a szobor 80 tonnát nyomhat. Métraux nagyobb fajsúllyal számolt, így ő 96 tonnát kapott eredményül. Ehhez még hozzájön a „kalap” súlya, ami ugyanilyen számítással körülbelül 12 tonna. Együtt tehát: 92 tonna! Megvizsgáltam a szobor kőzetanyagát: azonos a Rano Rarakun található szürke vulkáni tufával, a szobor tehát az innen légvonalban öt kilométerre levő „szoborgyárban” készült. A vörös fejfedő, a pukao pedig a háromszor ilyen messze fekvő Puna Pau-kráter „kalapgyárának” terméke. Hogyan cipelték ide ezeket a kőkolosszusokat a sziget primitív őslakói ilyen messziről, ráadásul dombokon át? Ez az a kérdés, amely napjainkig talán a legtöbbet foglalkoztatta mind a hivatásos, mind a műkedvelő kutatókat. Oly sok generációváltás történt a szobrok elkészítése és szállítása óta, hogy a magyarázat a szájhagyományokban is elfelejtődött. Öreg rapanuik azt állították, hogy a moaik „saját erejükből lépegettek” és álltak fel az ahuk tetejére. A mondák és legendák gyűjtői számára ezek az elbeszélések érdekesek lehetnek, de a régészek nem fogadják el az ilyen magyarázatot. Találgatni kezdték: vajon hogyan mozgatták ezeket a kőgóliátokat a sziget egyszerű lakói? Az ahukra felállított szobrok többsége öt-tíz tonna súlyú, csak néhány nehezebb ennél. Kézi erővel azonban egy tíztonnás moai felemeléséhez legalább száz erős férfi kell, ennyien azonban el sem férnek a szobor körül. Emelőrudakkal persze mindjárt más a helyzet! A sziget fátlanságát látva a korai kutatók úgy vélekedtek, hogy a fa és a belőle készíthető emelőrúd „hiánycikk” volt a rapanuiknál. Ami viszont bőven állt rendelkezésre, az a munkaerő. A moaik szállításának legegyszerűbb megoldása tehát az lehetett, hogy több száz ember húzta, vonszolta a szobrokat a simára elegyengetett földön. Ehhez azonban erős kötél kellett, hát azt meg honnan vették? Régen meghonosodott a szigeten egy hibiszkusz-féle cserje (Triumfetta), a rapanuik nyelvén hauhau, melynek kérgé-87
