Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Virágfüzér a nyakamban

Virágfüzér a nyakamban

Maradandó szép emlékekkel távozom az óriási szobrok szigetéről. Titkait megfejteni nem tudtam, de nem is volt szándékomban. Mint geográfust, elsősorban a természeti háttér érdekelt, amelynek keretei között ez a páratlan kultúra kifejlődött. Egy hét éppen elegendő volt ahhoz, hogy bepillantást nyerjek az óceán végtelen tengersivatagának ebbe az elvarázsolt szigetoázisába.

...Vasárnap reggel van. Hanga Roa apraja-nagyja a templomba igyekszik. Már egy órával a mise megkezdése előtt az istenháza előtti téren gyülekezik a nép. Legtöbben gyalog jönnek, a távolabb lakók lovon, biciklin vagy motoron, néhány tehetősebb család agyonzsúfolt autóval érkezik. Csoportokba verődve folyik a terefere, mígnem megszólal a misére hívó harang.

Kiko felcsatolta a műlábát, és együtt indultunk el. Most éreztem igazán, milyen nagy tisztelet övezi házigazdámat, mindenki messziről előre köszönt neki. Kiko egyik kezében a botja, másikban az elnyűtt Biblia és énekeskönyv. О a kántor. Bementünk a vasvázas egyszerű templomba, és az oltár előtti pádon foglaltunk helyet. Nyomunkban betódult a zsongó nép.

A mise közben Kiko ősi rapanui énekeket adott elő, zengő hangját gitármuzsika kísérte. Az utolsóként felcsendült spanyol egyházi dalt közösen énekelték, mindenki a szomszédja kezét fogta, majd az egymás közelében állók megölelték, megcsókolták egymást. Egy parányi nép összetartozásának lélekemelő pillanatai!

49