Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Hajóstoppos állatok
Hajóstoppos állatok Az utóbbi években megszaporodtak a sziget romló közbiztonságáról szóló hírek. Egyre több turistát ért támadás, mind gyakoribbak a rablások. Biztonságból útlevelemet és maradék pénzemet Kikónál hagytam ugyan, de pótolhatatlan veszteség érne, ha elvennék fényképezőgépeimet. Sőt, nem lévén tanú, akár nyomtalanul el is tűnhetnék valamelyik lávabarlang kövei alatt. A korai utazók mind arról számoltak be, hogy a sziget lakói - finoman szólva - szerették az idegenek javait magukévá tenni. A fiatal férfiak szinte versenyre keltek, hogy melyikük tud ügyesebben felkúszni a hajóra és valamit megszerezni onnan. Még századunk elején is sok bosszúságot okozott a misszionáriusoknak és kutatóknak, hogy nélkülözhetetlen tárgyaiknak lába kelt. Űzik-e még ezt a sportot a rapanuik? Nem kis szorongással figyeltem tehát a három borostás képű fiatalembert, amint tőlem pár méternyire megálltak. Egyikük spanyolul szólt hozzám:-Senor! Cigarillos? - S kézmozdulatával jelezte, ha nem értettem volna szavait: cigarettát kér. Kissé megkönnyebbültem. Nem lehetnek betyárok, csak kóborló legények. Nem dohányzom, de mindig viszek magammal egy-két doboz cigarettát, mert sohasem tudni, mikor adódik olyan helyzet, hogy valakit megkínáljak vele. Mint most is... Embereim nagy élvezettel szívták a fehér rudacskát, közben megkérdezték, mit keresek ezen a vad helyen. 35
