Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Quo vadis Rapa Nui?

A növekvő idegenforgalom ellenére a Húsvét-sziget Chile legráfizetésesebb tartománya. Az államnak kell eltartania az ide vezényelt katonákat, rendőröket, vámtisztviselőket és egyéb tartományi hivatalnokokat. A Húsvét-sziget birtoklása azonban Chile számára „presztizs-kérdés”, és parányisága miatt az ország költségvetésének egyensúlya nem az itteni kiadásokon múlik.

A Húsvét-sziget népességének alakulása a legrégibb időktől napjainkig (Métraux, Déribéré és mások nyomán). Egyes kutatók szerint a rapanui kultúra virágzása idején a lakosság száma a 10-15 ezret is elérte.

A Húsvét-sziget lakóinak száma ottjártamkor 2 400 körül mozgott. Közülük mintegy 1 600-an vallották magukat rapanuinak, ennyien beszélik őseik nyelvét. Jóval kisebb, alig 100-200-ra tehető azoknak a száma, akiknek embertani jegyeik (például arcvonásaik) a polinéz őslakókéra emlékeztetnek („tiszta rapanui”). A lakosság másik része, körülbelül 800 fő, Chiléből vándorolt be, számuk és részarányuk évről évre növekszik. A rapanui fiatalok közül mind többen engednek a csábításnak, s távoznak a kontinensre a szabadabb élet és korlátlan lehetőségek reményében.

A legfrissebb adatok szerint a sziget lakossága 1992-ben elérte a 2 900 főt és 42 százaléka már chilei. Külföldi tőkések

146