Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
A lávamező gyomrában
A helyreállítást Mulloy professzor végezte 1960-61-ben chilei tanítványával, Gonzalo Figueroával. A moaikat természetesen nem kézi erővel, hanem modern emelőgép segítségével helyezték fel a talapzatra. Ragyogóan sütött a nap, jól megvilágította a kőembereket. Engedtem fotós énem csábításának, és a sötét nyirkos barlangok helyett feléjük indultam. Nemcsak csoportképet készítettem a moaikról, hanem külön-külön „arcképeket” is, már amennyire ilyeneket lehet csinálni közönséges lencsével békaperspektívából a 4-5 méter magas alakok fejéről. Záporfelhők jelentek meg az égen - gyerünk a barlangba! A Roiho fekete lávalepényének pereme hat-nyolc méter magas fallal emelkedik ki a sárga füves pusztaságból. Találomra felkapaszkodtam a lávadarabokon, és alig tettem meg pár lépést, máris megnyílt előttem a föld. Megcsapott a barlang hűs levegője, és vonzott a mélybe. A görgetegen leereszkedve, mintegy 15 méternyi mélységben tágas folyosóban találtam magam. Az elejét még bevilágította a beszakadás széles nyílásán beszűrődő külső fény, az alagút másik vége azonban sötétségbe veszett. Meglepetést keltett a barlang mérete, helyenként az Aggteleki-cseppkőbarlang főágáéval vetekszik: 10-15 méter széles és 5-7 méter magas. Sokan megkérdezhetik, hogyan alakulhat ki ebben a kemény kőzetben ilyen tágas barlangfolyosó? Az Aggtelekibarlang eredete könnyen megmagyarázható: a mészkő a víz hatására oldódik, a barlang főágán pedig valamikor patak folyt, és annak eróziója tágította szélesre az eredeti hasadékokat. A lávacsatornák egészen más módon képződnek. A lejtőn lassan lefelé hömpölygő lávafolyó levegővel érintkező külső része fokozatosan lehűl, megmerevedik, míg alatta áramlik tova a híg forró láva. Olyasmi játszódik le, mint amikor télen nagy hidegben a folyó felszínén zajló jégtáblák összefüggő jégpáncéllá alakulnak, miközben alatta tovább mozog a folyó vize. A tüzes lávafolyam egyre mélyebbre ágyazza be magát a kőzetbe, fölötte pedig a megszilárdult 107
