Balázs Dénes (szerk.): Cholnoky Jenő rajzai és festményei. Kiállítás a neves földrajztudós hagyatékából (Érd, 1986)

Mint említettük, Cholnoky nem tanulta a festészetet neves művészek mellett, csak iskolai tanáraitól és alkalmi festőismeró'seitó'l kapott indító gondolatokat, technikai segítséget. Képei megfestésére a természet szeretete, a hazai tájak varázsa ihlette. Kedvtelésből, kikapcsolódásként mívelte a piktúrát. Fia, a 85 éves Cholnoky Tibor 1986-ban így emlékezett vissza egy ilyen alkalomra:

„Amikor Kolozsváron éltünk, vasárnaponként gyakran kirándultunk a város környékére. Ősszel, midőn a fák levelei már sárgulni kezdtek, apám mindig hozta magával a festó'felszerelését. Kiválasztott egy szép erdei tisztást, felállította festó'áilványát, és háromlábú kis székén hozzálátott a pingáláshoz. Édesanyám rendszerint varrogatott, én pedig - mint diák - tanultam, készültem a másnapi órákra.” A kedvtelésből készült képek többnyire elajándékozásra kerültek. A család tagjai és a barátok kiválaszthatták a nekik legjobban tetszőket, s az év végén megkapták — karácsonyi ajándékként. A „mester” csak egyszer mutatta be képeit nyüvánosan: 1918 őszén Kolozsvárott, amikor a helybeli festó'művészek a városi nyomorgók megsegítésére kiárusítással egybekötött kiállítást rendeztek. Míg a modern alkotások iránt kevesen érdekló'dtek, Cholnoky kiállított tájképeit hamar megvásárolták, és szép összeg gyűlt össze a szegények javára.

Cholnoky Jenő festészete szorosan összefüggött mindenkori életkörülményeivel. Ennek alapján három periódust különíthetünk el.

1. Kolozsvári évek. Bizonyosra vehető, hogy a fiatal tanárember már a kolozsvári egyetemre történt kinevezése előtt is festett, de ezeket a képeit nem ismerjük. A Magyar Földrajzi Gyűjtemény birtokában levő legrégebbi akvarellek az 1910-es évek elején készültek. A képek főleg Kolozsvár környéki dimbes-dombos tájakat ábrázolnak. Különösen megihlette Cholnokyt a Szamos völgyének őszi színpompája. Erdély más tájain is festegetett, így Brassó környékén és Hunyad megyében, megörökítette a Cenk-hegyen felállított milleneumi emlékművet is.

2. Professzorként Budapesten. Cholnoky — tanítómesterével, Lóczy Lajossal együtt — a Balaton szerelmese volt, részt vett a Balaton tudományos kutatásában, azonkívül minden pihenő idejét ott töltötte. Már gyermekkorában, amikor Veszprémből kirándult a tóhoz, megragadták képzeletét a tó vizének és a ráboruló égnek változó színjátékai. Kolozsvártól messze esett a Balaton, de amikor viszszakerült Budapestre, gyakran ellátogatott a „magyar tenger” partjára és papírra, vászonra vitte minden arculatát. Kultúrtörténeti szempontból rendkívül értékes az az akvarell-sorozat, amelynek témájául a Balaton környékén található templomromokat választotta (Ecsér, Kőröshegy, Alsódörgicse, Aszófő, Balatonfűzfő stb.). Több festményen örökítette meg a tihanyi sziklába vájt barátcellák fél évszázaddal ezelőtti állapotát. Kedvenc témái voltak a szőlőskertek öreg présházai és omladozó borpincéi.

13