Balázs Dénes (szerk.): Cholnoky Jenő rajzai és festményei. Kiállítás a neves földrajztudós hagyatékából (Érd, 1986)

3. Nyugdíjazás után. A negyvenes évek elején Cholnoky újra és újra lefestette „szerelmét” : a balatoni tájat. A háború okozta tragédiák kiütötték kezéből az ecsetet, de 1946-ban újra papírlapot tett festőállványára. Jolikáék kertjében üldögélve megfestette Zöldmái és a Szépvölgyi út környékét, a háborúra emlékeztető házromokat. Letargikus hangulatában a természethez tért vissza, csendéletképek festésébe merülve kereste a megnyugvást. 1948-ban - 78 éves korában - vetette papírra az utolsó ecsetvonásokat: színpompás dáliák, rózsacsokrok és gyümölcsöstálak formálódtak ki belőlük.

Cholnoky Jenő festményeinek témáit főleg a természetből vette. Megragadta a rétek, erdők, tavak csodálatos színpompája, és ezeket igyekezett ecsetjével megörökíteni. Mestere volt a fény és ár-Lapp kunyhó Tromsö mellett. Cholnoky Jenő helyszíni rajza 1910-ben. Fent a kunyhó keresztmetszete, lent a hosszmetszet

14