Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Uhrin Gábor: Érd és környéke növényföldrajza és növénytársulásai

fokozatosan megfogyatkoztak és egyre inkább az északi, magasabb térszínekre szorultak vissza. Helyüket a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a szántóföldi növénytermesztés vette át. Az erdők napjainkra teljesen átalakultak, mesterséges erdőtársulásokká váltak. Létüket az emberi tevékenység határozza meg. A város közigazgatási határain belül csak apró, mozaikszerű foltjai maradtak fenn. Nagyobb területen csak BiaTörökbálint-Diósd határában található meg, de az autópálya építések ezeket az erdőket is felszabdalták. Az állomány vegyes fajösszetételű, jellemzője a viszonylagos faj szegénység. A lombkorona jellemző fafajai a kocsánytalan tölgy (Quercus petreae), a csertölgy (Q.cerris), a molyhos tölgy (Q pubescens) és a kocsányos tölgy (Q. robur). Megtalálhatók a mezei szil (Ulmus minor), a mezei juhar (Acer campestre), a feketegyűrű juhar {tatár juhar) (A. tataricum) és a virágos kőris (Fraximus ornus) és a gyertyán (Carpinus betulus) egyedei. A ma élő állomány nem tekinthető természetesnek, hiszen a legöregebb egyedek életkora sem haladja meg a 100-120 évet. Az erdőgazdasági tevékenység hatására táj idegen fafajok is telepítésre kerültek, mint az akác (Robina pseudo-acacia), az erdei és fekete fenyő (Pinus silvestris et P. nigra). Ezek gyakran esnek az erdőtüzek martalékává a gondatlan kirándulók miatt. A lombkoronaszint érdekes félélősködő növénye a fehér fagyöngy (Viscum album), amely gyakorlatilag minden lombos fán megtelepedhet. Túlzottan elszaporodva és elhatalmasodva a gazdanövény pusztulását okozhatja. A cserjeszintben, a fényben gazdagabb helyeken gyakori a fekete bodza (Sambucus nigra), az egybibés galagonya (Crataegus monogina), a fagyai (Ligustrum vulgare) és a vadrózsák (Rosa). Az aljnövényzetben megtalálhatók a kis télizöld (Vinca minor) kék virágú egyedei, a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), valamint az egyvirágú gyöngyperje (Mellica uniflora) és a ligeti perje (Poa nemoralis). Megtalálhatók a bükkönyök (Vicia), a lednek (Lathyrus), a csüdfű (Astragallus) és a különböző lóhere fajok (Trifolium). Igen ritka a bíboros kosbor (Orchis purpurea), az igen dekoratív turbánliliom (Lilium martagon), valamint a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). A növénytársulásokba a nyirkosabb, vasragabb és nitrogénban gazdagabb talajokon kozmopolita gyomok települtek. Igen kellemetlen lehet a nagycsalán (Utrica dioica) és az egérárpa (Hordeum). Ennek az erdőtársulásnak egy igazán értékes mozaikja az Érd-parkvárosban lévő mindössze 0,66 hektárnyi Czabai-kert. A mai fák az 1920-30-as évek során kivágott erdő sarjújulatának tekinthetők. A legidősebb egyedek kora 60-70 év, közöttük számos magról kelt fiatalabb egyed található. A jelenlegi állomány mintegy 238 db 14-22 m magas fából áll. A lombkorona szintet kocsányos tölgy (Q. robur), kocsánytalan tölgy (Q. petraea) és ezek természetes hibridjei, valamint mezei szil (U. minor) és a dió (Junglans redia) alkotja. A lombkoronában túlszaporodott félélősködő fehér fagyöngyöt (V. album), melyet 1998 őszén el kellett távolítani, mert megkezdődött a fák pusztulása. A város több pontján található még kisebb-nagyobb erdőmaradvány, vagy egy-egy idős fa. Ilyen pl. az Érdligeten található 20 m magas és megközelítően 120 éves "érdi tölgyfa" (Q. cerris). Törzskerülete meghaladja a 417 cm-t, átmérője a 133 cm-t. Ehhez hasonlóak Parkváros több utcájában és kertjében megtalálhatók. Igen szép a tárnoki vasút állomással szemben lévő, mintegy fél tucat kocsányos tölgy is. Szintén telepítés eredményeként találunk a városban néhány 80-100 éves török mogyoró fát (Corylus corulna). Magasságuk meghaladja a 25 m-t. (Éva utca, ófalusi plébánia) 2. Cserszömörcés molyhos-tölgyes bokorerdő A karsztbokorerdőnek is nevezett életközösség az Érdi-fennsík törésvonalakkal határolt NY-i peremén a mészkősziklás hegyoldalakon és a löszös, mészkőtörmelékes hegylábi lejtőkön kialakult edafikus növénytársulás. A mozaikos megjelenésű, pár tucat négyzetméteres erdő foltok a xetotherm sziklagyep foltokkal, a sziklai szukcessziósor első erdőtársulása, együttesen extrazónális lejtő-erdőssztyepp társulásnak is felfogható. A meredek mészkősziklák és a fekete rendzina talaj az erős napsugárzás hatására jobban felmelegszik a környezeténél. A hirtelen lezúduló esők vize is kárba vész a növények számára. A nyár derekától rendszerint aszály sújtja a területet, így szálerdő nem alakulhatott ki. A szakadékos völgyekből kiemelkedő sziklák az erózió hatására bizarr formákat öltenek és kedvelt kiránduló helyekké váltak. A tagolt felszín és a változatos mikroklíma hatására lépésről lépésre más-más élőhelyeket, így eltérő növénytársulásokat találunk. Közöttük sok a szubmediterrán eredetű. A szép környezet számos kirándulót vonz. Igen káros a növények taposása és az értelmetlen növénygyújtésnek is sok virág esik áldozatául. Rendszeresek a gondatlanságból előforduló erdőtüzek. A fás szárú növényzer lombkorona szintjét az erősen