Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Uhrin Gábor: Érd és környéke növényföldrajza és növénytársulásai

A talajban tőzegképződés nincs. Jellemző növényei a vízborítás időtartalmától függően, a fehér tippan (Agrostetum albae), az ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a réti sás (Carex distans), a gyermekláncfű (Taraxacum officinale), a réti boglárka (Ranunculus acris), a csörgő kakascímer (Rhinanthus minor), a nagy kakascímer (Rh. serotinus). A fekete nadálytő (Syruphytum officinale) gyökereit egykor gyógynövénynek gyűjtötték. Gyakori a réti kömény (Carum carvi), a buborcs boglárka (Ranunculus sardous), a kecskeruta (Galega officinalis). Tömeges a sárga borkóró (Thalictrum flavum). Itt találja meg életfeltételeit a festő zsoltina (Serratula tinctoria) és a rétiperemizs (Inula britannica). Legjellemzőbb pázsitfüve a réti csenkesz (Festuca pratensis). Ebben az életközösségben található az egyik legszebb védett növény, a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) néhány utolsó példánya. A terület feltöltése miatt pár év múlva csak a fényképek és a filmszalag őrzi emlékét. (Magyarországon a kosborok minden faja védett). 3. Láprétek és nádasok (Caricetum elatae és ScirpoPhragmitetum) Az Alföld (Eupannonicum) flóravidék edafikus fátlan növénytársulása. Érden a Bara-patak és Éva utca közötti tenyérnyi helyen, valamint a Benta mellett találhatók kis maradványai. A folyamatos lecsapolás és feltöltés miatt sorsa megpecsételődött. Kialakulását az állandó vízborításnak köszönheti, amely a rétegforrásokból tör a felszínre. A pár tucat m

2 területű fitocönózist levezető csatorna vágja ketté. A csatorna bal partjára jellemző a nádas, míg a jobb parton a sásos-gyékényes társulás található. 3.1. Nádasok (Phragmitetum) A nyár közepéig tartó közel méteres vízborítás miatt zárt társulást alkot a nád (8. kép)(Phragmites communis), de más növények is megtalálhatók. így a széleslevelű gyékény (Typha latifolia) sávja kíséri a nádast. Közönséges a fekete nadálytő (Symphytum officinale) és a lapulevelű keserűfű (Poligonum lapathifolium). A nádra és a gyékényre, a felfutó szulák (Calistega sepium) és a komló (Humulus lupulus) szára csavarodik. A vizes területeken a boglárkák számos faja él. A torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus) állandó vízborítást igényel, ugyanúgy, mint a hínáros viziboglárka (Batrachium trichophyllum). Itt él a buborcs boglárka (R. sardous), a kúszó boglárka (R. repens) és a sokvirágú boglárka (R. polyanthemos). A levezető csatornákban él a virágkáka (Butomus umbellatus). 8.kép. A nádas (Phragmitetum) (szerzőfelvétele) 3.2. Sásláprétek (Caricetum elatae) A sekélyebb és rövidebb ideig tartó vízborítás hatására kialakult életközösség (9. kép). A fitocönozis jellemző fajai a sások. így a zsombéksás (Carex elata), a deressás (C.glauca) és a róka sás (C. vulpina). Tömegesen található a zsióka (Bolboschoenus maritimus). if, ' ' \ ^Wí • 9.kép. Sásláprét (Caricetum elatae), háttérben keskeny levelű gyékény (Typha angustifolia) (szerző felvétele) A vízzel csak rövid ideig borított területeken a sás mellett megjelenik a fű, de még nem tud zárt társulást alkotni. Itt él a fehértippan (Agrostetum albae) és az ecsetpázsit (Alopecurus

pratensis) is. A vízelvezetés után, vagy a kissé magasabb térszíneken megjelenik a sovány perje (Poa tivialas), a fancia perje (Arrhenatherum elatius), valamint a réti peremizs (Inula britannica) és a lómenta (Mentha longifolia). Ez a fitocönozis élt a Benta-patak mentén, de az árvízrendezések után a vizét vesztett láprétek gyakorlatilag elpusztultak. Egy részét szántóföldi termelésbe vonták, más részén a felhalmozódott tőzeget kitermelve (a sás tőzegképző) halastavat alakítottak ki. Nagyobb részét azonban benőtte a gyom, amelyből kitűnnek a méteres magasságú mocsári aszat (Cirsium palustre) és a szürke aszat