Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)
ÉRTEKEZÉSEK - Uhrin Gábor: Érd és környéke növényföldrajza és növénytársulásai
(C. canum) lila fészekvirágzatai. A gyep szintben indás pimpó (Potentilla reptans) és a parlagi lednek (Lathyrus pratensis) búvik meg. 4. Vízi életközösségek Az Alföld (Eupannonicum) flóravidék edafikus növénytársulása. A vízszabályozások óta csak a folyók, patakok és levezető csatornák, árkok szűk medrében találhatók. Az álló és lassan folyó vizekben a vízmélységnek megfelelően alakultak ki a különféle növénytársulások. A tipikus életközösség csak a lassan feltöltődő Duna-holtágban alakult ki. Rontott állapotban a többi vízfolyásban is fellelhető. A nyílt vízben lebegő hínárok között a felszínen úszó békalencse-bínár (Lemno-Utricularietum) az uralkodó cönózis. A szabad vízfelületet borító békalencse (Lemna minor és L. trisulca) a lassan folyó Barapatak egész felületét beborítja. A tápanyagban feldúsult, az igen szennyezett vízben jó életfeltételeket találnak. Helyenként tömegesen jelenik meg a gyékény (Typha latifolia), a harmatkása ( Glyceria maxima) és a torzsika bogbárka (Ranunculus sceleratus). A part közelében a nád (Ph. communis) között a réti füzény (Lythrum salicaria) és a virágkáka (Butomus umbellatus) (10. kép) számos példánya is megtalálható. A fonalas zöldmoszat (Cladophora) óriási mennyiségben halmozódik fel és a nyári oxigénhiányos időszakban bűzös szennyvizzé válnak a patakok. A vízparton már kora tavasszal virít a martilapu (Tussilago farfara) sárga virága, míg nyáron a különböző gyomok közül kimagaslik a mácsonya (Dipsacus) szúrós, lila virága. 10.kép. Virágkáka (BiUomus umbellatus) a Bara-patak medrében (szerző'felvétele) 5. Löszgyepek, lejtőgyepek (Salvio-Festucetum sulcatae) Az Alföld (Eupannonicum) flóravidék edafikus, fátlan növénytársulása. Az Érdi-Mezőföld (halomsírok, illír földsánc) és az Érdi-magaspart északi löszös lejtőtörmelékén kialakult növénytársulások. Érd területén a jégkorszakban kialakult lösz vékony rétegű és sok helyen az eróziós folyamatok hatására hiányzik. Az Érdi-Mezőföldet az egykori Pannon-tóban a felső miocén pontuszi emeletében lerakódott 5-6 millió éves agyag-, homok- és márgarétegek építik fel, erre rakódott a vékony pleisztocén löszlepel. A földtani felépítés jól tanulmányozható az érdi téglagyár felhagyott bányáiban és a magaspart Duna felőli szakadékos oldalán, ahol 50-60 m-es függőleges falakban végződik. A Mezőföld déli irányba lankásan lejt a Benta-patak völgye felé. Mezőségi talajait a szántóföldi növénytermesztés és a még ma is híres őszibarack termesztés hasznosítja. Természetes vagy ahhoz közeli növénytársulások csak nagyon kis területeken (halomsírok, földsánc) maradtak fenn. Itt él az egyik legritkább növényünk a nyitvatermők közé tartozó csikófark (Ephedra distachya). A törpe, levéltelen cserje gyakran esik áldozatává a botanikus túrák gyűjtőszenvedélyű tagjainak. A magaspartot a gátak megépítéséig (1942) a víz folyamatosan alámosta és az agyagos kőzet hatalmas suvadásokkal csúszott a Duna medrébe. Erről a parton kisvízkor előtűnő hatalmas kőtuskók tanúskodnak. A kővé szilárdult márgapadok a partfal felső szintjéből származnak. Ma a partpusztulás kisebb mértékű, így már megtelepedett a pionír növényzet. Pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) és a fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus) tömegesen található a friss kőzetfelszíneken, a különböző gyomok, a fekete üröm (Arthemisia nigra) és a szálaslevelű saláta (Lactuca saligna) mellett. A vizesebb helyeken már kora tavasszal virítanak a martilapu (Tussilago farfara) sárga fészekvirágzatai, melynek levelei csak később fejlődnek ki. A kőzetilletve törmelékmozgástól kiemelt területeken megjelennek a zanótok: a fürtös ( Cytisus nigricans), a buglyos (C. austriacus) és a Rochel-zanót (C. Rochelii). A törmeléklejtőt meghódította a. gyepű rózsa (Rosa canina) és a gyalogbodza. (Sambucus ebolus). A magaspart Érd egyik legszebb tájképi helye. A Mezőföld ÉK-i permén az agyagos törmeléklejtőt vékony lösztakaró fedi. Itt a törmelékmozgás megállapodott és záródott a gyepvegetáció. Rajta nagyon gazdag lösz-lejtőgyep (Salvio-Festucetum sulcatae) alakult ki. Mivel a nagy lejtőszög miatt földművelésre alig alkalmas (néhány kert kúszik fel a parton), megőrizte számunkra az egykori löszpusztagyepek növényvilágát. Humuszban gazdag mezőségi talaj alakult ki a növények gyökérrégiója alatt. A lejtőt a kora tavaszi aszpektustól
