Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Uhrin Gábor: Érd és környéke növényföldrajza és növénytársulásai

1. ábra. Hazánk területének növényfóldrajzi beosztása (Soó Rezső nyomán, módosítva, Pócs Tamás 1981. könyvéből) 1. ALFÖLD: a, Kisalföld; b, Déli Alföld; c, Mezőföld és Solti-síkság; d, Duna-Tisza-köze; e, Tiszántúl; f, Nyírség; g, Észak-Alföld 2. ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉG: a, Zempléni-hegység; b, Tornai-karszt; c, Bükk-hegység; d, Mátra; e, Börzsöny a Gödöllőidombvidékkel; F, Dunazug hegyvidéke; 3. DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉG: a, Pilis-Budai hegység; b, Vértes és Bakony; c, Balaton-vidék; 4. DÉL-DUNANTÜL: a, Villányi-hegység; b, Mecsek; c, Külső-Somogy; d, Belső-Somogy; e, Zalai-dombvidck 5. NYUGAT-DUNÁNTÚL: a, Göcsej; b, Őség-Vasi-dombvidék; c, Magyar Alpok; d, Lajta-hegység. (A vastag vonallal elbatárolt részek már szomszédos Kárpáti, Nyugat-balkáni, illetve a Kelet-Alpesi flóratartomány hazánkba benyúló részeinek tekinthető) petreae-cerris) és a gyertyános-tölgyes (Querco petreaeCarpinetum) alkot jelentősebb állományokat. Összefüggő erdő csak a biai hegyekben és Törökbálint határában maradt fenn, igen szép tájképi környezetben és igen veszélyeztetett helyzetben. A Mezőföld löszös síkvidéki felszínén mezőségi talaj alakult ki. Klímazónális növénytársulása az erdőssztyepp volt, fátlan növénytársulás csak különleges talajviszonyok hatására, edafikusan, intrazonálisan (zónán belül) fejlődtek ki. Az árterületek különböző minőségű hordalék talajain a vízfolyást szegélyező ligeterdők találhatók. A Mezőföld legszebb és legértékesebb tájképi eleme a Duna árterére meredeken leszakadó partfal. A folyót jobb parton kísérő lankás sík tájak és az Ófalu fölé magasodó vékony lösszel borított törmeléklejtő. Ez a Mezőföld keleti pereme, a pannon agyagból álló fal, mintegy 60 m-re emelkedik a Duna fölé. Éghajlata tipikusan kontinentális. Jellemzője az évi 500-600 mm évi csapadék és a nyár eleji csapadékmaximum, a nyári heves zivatarok. Igen gyakoriak az aszályos évek, (Érd a Dunántúli-középhegység szélárnyékában fekszik). Magas a napsütéses órák száma. Évente 2000-2100 órát süt a nap, amely a híres őszibarack tetmesztés legfőbb feltétele. Az évi középhőmérséklet 10,5 °C. Igen jellemzőek a szélsőértékek, csak a domb és hegyvidéki területek éghajlata kiegyenlítettebb. Talajai közül a mészkövön kialakult vékonyszelvényű fekete rendzina humuszban gazdag, morzsalékos szerkezetű, s általában a fennsík déli lejtőit borítja. A Tétényi- és Érdi-plató között a mészkő lepusztult az alsó-miocén kavicsos-homokos kőzetről, amelynek vékony lösztakaróján barna erdei talaj alakult ki. A Mezőföldön a legjellemzőbb a mezőségi talaj. A pannon agyagra települt lösz helyenként erősen lepusz-