Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Uhrin Gábor: Érd és környéke növényföldrajza és növénytársulásai

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 14. szám, 2005. — Magyar Földrajzi Múzeum, Erd ÉRD ÉS KÖRNYÉKE NÖVÉNYFÖLDRAJZA ÉS NÖVÉNYTÁRSULÁSAI Uhrin Gábor ÖSSZEFOGLALÁS Magyarország a Holarktikus flórabirodalom, közép-európai flóraterület, magyar vagy pannóniai flóratartományába tartozik. A Pannóniai flóratartomány 5 flóravidékre tagolódik. Ezek közül az Alföldi (Eupannonicum), a Mezőföld és Solti-síkság flórája a Dunántúli-középhegység (Bakonyicum), és a Pilis-Budai-hegység flórajárása Erd területén találkozik egymással. A domborzatnak megfelelően összefonódnak, gazdagítva egymás növényállományát. A Bakonyicum flóravidékét az Erd-Tétényi platón Tárnok és Sóskút határához tartozó növénytakaró képviseli, míg az Eupannonicum növényvilága a Mezőföld és az Erdi-öblözet területén található. Az eredeti növényzet azonban ma már csak igen kis területekre húzódott vissza: a szántóföldi növénytermesztésre alkalmatlan helyekre, mészkőplatókra, aszó és folyóvölgyekbe valamint a Sánc-hegy fóldhalmaira. A tanulmány ezen területeket ismerteti. ÉRD NÖVÉNYFÖLDRAJZA Természetföldrajzi és növényföldrajzi adottságok Érd és környéke az ország területéből csak egy nagyon kis darabkát mondhat magáénak. Határait a törésvonalakat követő vízfolyásokkal jelölhetjük ki. Nyugati határa a Benta-patak, északon a Hosszúrétipatak, kelet-délkeleten a Duna határolja. A közel 150 km

2-es alakú terület domborzati, éghajlati, vagy akár növényföldrajzi szempontból sem képez önálló tájat. Több résztájból tevődik össze. Ezek a Tétényi-fennsík, az Érdi-Mezőföld és az Érdiöblözet (1. kép). A tájaira jellemző tulajdonságok, azok határain túl is folytatódnak. Az eltérő tájak találkozása, a változatos kőzetminőség, az igen tagolt felszín és a mikroklíma változatos növény- és talaj takarót hozott létre. 1. kép. A Beliczay-sziget a magaspartról (szerző felvétele) Magyarország a Holarktikus flórabirodalom, középeurópai flóratetület, magyar, vagy pannóniai flóratartományába tartozik. Kivétel a Dél-Dunántúl, amely az Illír flóratartomány része. A Pannóniai flóratartomány 5 flóravidékre tagolódik. Ezek közül az Alföld (Eupannonicum), a Mezőföld és a Solti-síkság flórajárása és a Dunántúli-középhegység (Bakonyicum), Pilis-Budai-hegység flórajárása Érd területén találkozik egymással (1. ábra). A domborzatnak megfelelően összefonódnak, gazdagítva egymás növényállományát. A Bakonyicum flóravidéke az európai lombos erdők, míg az Eupannonicum az erdőssztyepp zónához tartozik. A Bakonyicum flóravidékét az Érd-Tétényi platón Tárnok és Sóskút határához tartozó növénytakaró képviseli, míg az Eupannonicum növényvilága a Mezőföld és az Érdi-öblözet területén található. A domborzati változások, (aszóvölgyek, vízmosások) növénytakarója jelentősen eltér a környező területek növénytakarójától, így viszonylag kis területen igen változatos növénytársulásokat (fitocönózis) alkotnak. A hegyvidéki mészköves területek humuszban gazdag fekete rendzina (humuszkarbonát) talajain a déli lejtőkön karsztbokor erdő, erdőssztyepp és sziklafüves lejtők mozaikjai alakultak ki. A társulás lombkoronaszintjét a molyhos-tölgy (Quercus pubescens) és a virágos kőris (Fraxinus ornus) alkotja. Aljnövényzete rendkívül gazdag virágos növényekben. Az északi lejtőkön az elegyes tölgyesek, cseres- tölgyes (Quercetum-