Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba - Gyuric Ferenc: Mendöl Tibor és kortársai az Eötvös József Kollégiumban

mény kurátori risztét Teleki Pál, nemzetközileg ismert és elismert geográfus töltötte be. Nem véletlen, hogy az 1923-ban megalakult földtudományi műhely első vezetője Teleki egyik tanítványa, Fodor Ferenc lett. Ezek a kiemelkedő tehetségű kutatók, tanárok nemcsak tanítványaik szakmai fejlődéséért tettek sokat, de emberi tartásuk is példaértékű volt diákjaik számára. A műhelytagokra tanáraikon kívül saját hallgatótársaik is inspiratív hatással voltak. Mendöl Tibor 1923tól volt a földtudományi műhely tagja, majd egy évvel később felvételt nyert a Collegiumba Bulla Béla, 1926-ban pedig Kádár László. Bulla Béla szegény vasutas családból származott, gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontrei főgimnáziumban végezte, ahol minden tárgyból jeles érettségit tett. Igen széles érdeklődési köre a földrajz mellett éppúgy kiterjedt a történelemre, mint a természetrajzra. Kezdetben Bulla is a földrajz és történelem szoros kapcsolatát valló francia emberföldrajzi irányzat követője volt, csakúgy, mint Mendöl, azonban a későbbiekben már kizárólag természetföldrajzi problémákkal foglalkozott. A korabeli műhely harmadik jeles tagja Kádár László volt. Értelmiségi családból származott, mely 1920 után menekült Erdélyből Budapestre. Kádár tehetsége már gimnazista korában megmutatkozott, nem véletlen, hogy ottani tanára, Fodor Ferenc személyesen javasolta collegiumi felvételét. Fodor a következőképpen írt tanítványáról: "Ügy gondolom, hogy egyik szaktárgyának épen a földrajzot választja és én a magam részéről olyan teljesítményt várok tőle, mint Mendöltől, akihez különben sok tekintetben hasonló jellem. "Kádár valójában sok tekintetben különbözött MendöhöX, többek között abban, hogy a kezdetektől fogva természetföldrajzi érdeklődésű volt. Olyannyira, hogy amint a korabeli levelezésből kiderül, Kádár eredetileg fizika-matematika szakon szerette volna folytatni tanulmányait. Végül azonban úgy ítélte meg, hogy természetrajz iránti érdeklődése erősebb, szakpárként pedig a földrajzot választotta, mivel mint egyik levelében írta, "tudomásom szerint ez az egyetlen szak, mely a természetrajzzal összeegyeztethető. " A földtudományi műhelynek tehát három olyan tagja volt ekkor, akik hasonló előzmények után váltak a Collegium tagjává. Mindnyájan kis jövedelmű vidéki családból származtak, feltűnő tehetségükre pedig már gimnáziumi éveikben (vagy annál is korábban) felfigyeltek tanáraik. Megjegyzendő, hogy a három, alapvetően hasonló érdeklődésű férfiú ugyanazt a tudományterületet valamelyest más szemszögből vizsgálta, így jól kiegészítették egymást. Nem véletlen, hogy collegiumi éveik során szoros emberi kapcsolat fonódott köztük, elsősorban Mendöl és Bulla között, akik életük végéig jó barátok maradtak. Fontos megemlíteni azt is, hogy a Collegium a tanárok és a műhelytársak révén nemcsak ösztönzőleg tudott hatni tagjaira, hanem lehetőséget is nyújtott nekik az elmélyült kutatómunkára, látókörük kiszélesítésére. Ebből a szempontból már akkor is különösen nagy jelentőséggel bírt a collegiumi könyvtár, melyben számtalan olyan külföldi szakirodalmi munka is elérhető volt, amihez a hallgatók esetleg az országban sehol másutt nem férhettek volna hozzá. Ki kell emelnünk az intézményben folyó színvonalas nyelvoktatást is, melynek köszönhetően Mendöl ezen épület falai között sajátította el a francia nyelvet. A Collegium tanárai pedig nemcsak követelményeket támasztottak hallgatóikkal szemben, hanem be is vonták őket saját kutatásaikba, tanulmányútjaikba. 1924 nyarán például Teleki Pál a balti országokba és Finnországba szervezett expedíciót, melyre magával vitte a tehetséges collegistát, Mendöl Tibort is. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a geográfus tanárokon kívül az Eötvös Collegium első igazgatója, Bartoniek Géza is pártfogolta Mendöh. Egyrészt ő volt 2. ábra. Az ifiú Mendöl útlevélképe bécsi tanulmányútja előtt (1924)