Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba - Gyuric Ferenc: Mendöl Tibor és kortársai az Eötvös József Kollégiumban

tudnunk kell, hogy Mendöl Tibor édesapja, Mendöl Lajos, a szarvasi gimnázium tanára, aki a tübingeni egyetemen is folytatott tanulmányokat, korán felismerte fia kiemelkedő földrajzi tehetségét. Mivel úgy gondolta, fia akkor tud kibontakozni, ha világot lát, a tanár édesapa szerény fizetéséhez mérten sokat utazott gyermekével. Ezen utazásokra, melyek Balatonfüredtől Nagyváradig és Szegedtől Borsod vármegyéig az ország nagy részét érintették, 1917 és 1922 között került sor. Mendöl Tibor, aki az első út alkalmával még csak 12 éves volt, útinaplókban írta le élményeit. Ezek egyfelől kiemelkedő rajztehetségéről tesznek tanúbizonyságot, hiszen a leírásokat aprólékos rajzok díszítik (1. ábra), ráadásul az ifjú Mendöl számos érintett településről 1. ábra. "Az Erzsébet kilátótorony a Jánosbegyen " - Mendöl útinaplójának rajzillusztrációja (1920) térképet is készített, melyen külön ábrázolta a legfontosabb épületeket. A művészi kidolgozottság mellett az úti nap lókban megjelenik a Mendöl későbbi munkásságára oly jellemző precíz adatgyűjtés és a rendszerező szellemiség. Az egyes vonatutak alkalmával például részletes leírások készültek, melyekben a fiatal diák pontosan feltüntette, az utazások során milyen megállókat érintettek, azok milyen messze találhatók az indulási helytől, vagy például hol kellett átszállni, melyik állomáson volt étkezési lehetőség. A leírások jobb áttekinthetősége végett Mendöl Tibor minden lap szélén címszavakban foglalta össze, hogy az egyes bekezdések miről szólnak. Ami azonban még ezeknél is lényegesebb, hogy az útinaplókból már egyértelműen kitűnik Mendöl megfigyelőképessége és a jelenségek értelmezésére irányuló szándéka. Jellemző példa erre a következő, Szolnokról készült leírás: "Szolnok város jelentőségét emeli az, hogy a Tisza innen hajózható; itt ömlik bele a Zagyva; (mindkét folyótól ide jön össze a tutajok egész serege) és hogy megyei székhely Lakosainak száma kb. 30000. Ma ugyan még csak vidéki kis város, de előreláthatólag hazánk egyik legelső kereskedelmi és ipari városává lesz. " Ebben a néhány mondatban az ifjú Mendöl kettőt is megnevezett azon három tényező közül, amely a korabeli Szolnok fejlődéséhez leginkább hozzájárult: az igazgatási és a folyami közlekedési szerepkört (a vasúti csomópont-jelleget hagyta ki). Ráadásul következtetése a város jövőbeli fejlődéséről alapvetően helytállónak mondható. Ugyan Szolnok nem vált az ország egyik első ipari központjává, de sokkal iparosodottabb, mint az I. világháború utáni években, ráadásul hazánk második vasúti csomópontjává lett, ami jelentős közlekedési és kereskedelmi szerepkörrel ruházza fel. A fentebb hivatkozott írásokból világosan kitűnik, hogy a fiatal Mendöl életkorához képest meglepően komoly érdeklődést tanúsított a geográfia iránt. Érdeklődése és tehetsége révén méltán nyert felvételt az országosan elismert Báró Eötvös József Collegiumba. Annak megértéséhez, hogy ez az intézmény miért játszhatott kiemelkedő szerepet Mendöl Tibor életpályájában, először ejtenünk kell néhány szót magáról a Collegiumról. A Báró Eötvös József Collegiumot Eötvös Loránd, a budapesti Pázmány Péter Egyetem rektora alapította 1895-ben. Célja az volt, hogy a párizsi École Normale Supérieur mintájára olyan intézményt hozzon létre, mely a későbbiekben szilárd alapjár képezheti az elitszintű magyar tudós- és tanárképzésnek. A collegiumi oktatás lényege abban ragadható meg, hogy az azonos érdeklődésű hallgatók kis létszámú szakmai csoportok, ún. műhelyek keretében tevékenykednek. A műhelymunka alapját a collegisták egyéni kutatómunkáján túl a műhelyvezető által koordinált szemináriumok jelentik, melyek kötetlen hangvételük és szabad szellemiségük révén adnak teret a hallgatók közötti termékeny eszmecseréknek. Természetesen a Collegiumon belüli földtudományi képzés is egy ilyen műhely keretében történik, melyet 1923-ban szerveztek meg. Geográfus, geológus és geofizikus hallgatók azonban már ezelőtt is voltak az intézmény tagjai között, így például Wallner Ernő (1908-tól), a budapesti egyetem későbbi tanára, vagy a híres mineralógus, Mauritz Béla. A Collegium földrajztudományi vonatkozásait tovább erősítette, hogy 1921 és 1941 között az intéz-