Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Magyar földrajztudósok és utazók eredményei Kína tudományos megismerésében

Sziklaszoros a Dolon-nortól délre (Fotó: Cholnoky Jenő, 1897. május, Magyar Földrajzi Múzeum archívuma, Isz: 6939-2003.) Széchenyi és Lóczy részéről a természettudományok ismeretanyagának gyarapítása volt. Az utazásról megjelent kötetek, térképek a geológia és a geográfia örökbecsű kincsei közé tartoznak. A német tudós, Ferdinand von Richtofen méltatása szerint Lóczy könyve a geológiai munka mesterműve. A Széchenyiexpedíció legértékesebb eredménye az a közvetlen hatása, amit Lóczy példája gyakorolt a magyar földrajztudósok nemzedékei számára. Lóczy ösztönzésére utazott Cholnoky Jenő (18701950), a fiatal geográfus 1896-ban Mandzsúriába. A Sárkányok országában című könyvében részletesen beszámolr kínai élményeiről. Kutatási feladatai közé tartozott, hogy tanulmányozza a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékét, vizsgálja meg a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait. Cholnoky kis fedeles hajón (dzsunkán) utazta be a Jangce torkolati ágait, csatornáit és tapasztalatait összehasonlította a régi kínai krónikák közléseivel. Hosszabb időt töltött Mandzsúriában, ahol egy bazaltfennsík képződményeit tanulmányozta. Cholnoky új magyarázatot adott a Jangce-delta keletkezésére, a Sárga-folyó mederváltozásainak okaira és érdekes összefüggéseket mutatott ki a kínai bambuszos építészet és az öntözőgazdálkodás témakörében. Cholnoky Jenő több száz rajzot és metszetet készített kínai útja során, figyelme kiterjedt a kínai emberek életkörülményeire, lakóhelyükre, építészetükre. Későbbi előadásai során gyakran hivatkozott kínai tanulmányútja tapasztalataira. Lóczy másik tanítványa, Gubányi Károly (18671935) mérnök, a mandzsúriai vasútépítkezésekben vett részt és emberfeletti megpróbáltatásokat leküzdve építette ki a Shito-Héce környéki pályaszakaszt, valamint a Csenglungce-hágó alatti alagutat. Átélte az 1900-as esztendő boxerlázadását és a szemtanú hitelességével adott képet az eseményekről. Öt év Mandzsu országban című, 1906-ban megjelent könyve ma is érdekes olvasmány. Külön szólnunk kell Prinz Gyuláról (1882-1973), a Tien-san geológus-geográfus kutatójáról, aki Lóczy párfogásával csatlakozhatott Almásy György (18671933) Tien-sanba irányuló természettudományi kutatóútjához. Prinz Gyula alapos geológiai és glaciológiai kutatásokat végzett Kína és a cári Oroszország határvidékén magasodó hegységben. Téli körülmények között járta be a Száridzsász szurdokát, majd a Kogelcsáb-fennsík tavait vizsgálta. A MagasTien-sanban tett megfigyeléseit gyönyörű panorámarajzokkal dokumentálta. Második útjára 1909-ben indult el, s ez volt szakmailag a legfontosabb. A Tarim-medence nyugati részén, Kasgar székhelyről kiindulva, a Pamír északi vonulatait és jégfolyamait, valamint a Gez szurdokát tanulmányozta. Feltérképezte a Kur-csimgen-folyó forrásvidékét és felfedezte a Kajündü-völgyben a Kurumdu- és Dseinagl-gleccsereket. Kínai útlevelét Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban őrizzük, szobra a múzeumkertben magasodik. Mandzsúria. Tien-pao-san személyzete (Fotó: Cholnoky Jenő, 1897. szeptember, Magyar Földrajzi Múzeum archívuma, Isz: 6951-2003.) Magyar utazók, tudósok Kínában a 20. században Magyarországon mindig erős volt az érdeklődés Kína iránt. Értekezésemben elsősorban a földtudományok legnagyobb hatású képviselőit idézem fel, de megemlítem röviden azoknak az utazóknak a nevét, akik nem értek el kimagasló tudományos eredményeket, de jártak Kínában, megszerették a kínaiakat és élményeiket vonzó módon könyvekben örökítették meg. Közéjük tartozik a kalandos sorsú