Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Magyar földrajztudósok és utazók eredményei Kína tudományos megismerésében
Mandzsúria. Aranymosók a Szan-tao-kou völgyében (Fotó: Cholnoky Jenő, 1897. augusztus, Magyar Földrajzi Múzeum archívuma, Isz: 6956-2003) világutazó, Jelky András (1738-1783), aki szabólegényként járta be a világot és Makaóra is elvetődött. A tengerészutazók közül Bozóky Dezső ( 1871 -?) hajóorvos adott érdekes leírásokat Kelet-Ázsiáról, ahova 1909-1911 között az osztrák-magyar haditengerészet orvosaként jutott el. Hozzá hasonló érdemei vannak a szintén orvos Gáspár Ferencnek (1831-1923), aki két évtizedet töltött a világtengereken mint hajóorvos. Kínában Kanton és Hongkong kikötőiben tett látogatásairól közreadott élményei nyújtanak érdekességeket. A budapesti születésű, de később brit szolgálatba szegődött Stein Aurél (1862-1943) személye és munkássága az elmúlt esztendőkben többször került a közfigyelem fókuszpontjába. Stein Tübingenben, majd Oxfordban folytatott tanulmányok után 1887-ben jutott ki Indiába, ahol a Lahore-i Pandzsab Egyetemen a szanszkrit nyelv és irodalom tanára, majd az Oriental College igazgatója lett. Első belső-ázsiai expedícióját 1900-ban valósította meg a Gilgiten és a Vahdzsir-hágón áthaladva karavánjával eljutott Tas-kurgánba, majd a Gez folyó szurdokaiba és Kasgárba. Sikerült azonosítania a kínai zarándok, Hszüan-cang útjának több pontját. Térképfelvételek készített a Kotántól délre található Kunlun 6-7000 méteres ismeretlen hegyláncairól, a Jurung-kás forrásvidékéről. Kelet-Turkesztán homoksivatagjaiban Khotán közelében, Niya, Endere, Keriya térségében régészeti ásatásokat végzett. Második expedícióját 1906 és 1909 között hajtotta végre a Tarimmedencében. A Kunlun jégárai közül a Kaskulgleccser és az Otrughul-gleccsert térképezte. Sikerült azonosítania az ókori selyemút egy szakaszát és rábukkant a Khotant és Ladakhot összekötő régi karavánút nyomaira. Feltáró expedícióinak eredményeit az Oxfordban 1928-ban megjelent Innermost Asia című négykötetes monográfiájában foglalta össze. Érdekes emberi adalék Stein személyiségéhez, hogy Kína földjén, Kasmírba való visszatérése előtt súlyos baleset érte. A Jangi-daván gleccserén jobb lába ujjai lefagytak és Lehben ezeket az elüszkösödött ujjakat le kellett amputálni, annak érdekében, hogy a lábát megmenthessék. Az amputációt követően írt levelét módom volt Londonban, a Királyi Földrajzi Társaság archívumában elolvasni, s megdöbbentem azon a rendkívüli lelkierőn, ami őt jellemezte. A műtétet követően a tudóst nem a saját egészségi állapota foglalkoztatta, hanem az, hogyan tudja folytatni expedíciós munkáját. Régészeti expedíciói Belső-Ázsia megismeréséhez, archeológiai értékeinek feltárásához fontos adalékokat nyújtottak. Az elmúlt esztendőkben Indiában és NagyBritanniában rendezett kiállítások adnak ízelítőt a Takla-Makán homokba temetett romvárosairól, melyeket Stein Aurél ásatásai nyomán ismerhetett meg a tudományos világ. Az ő tevékenységét nem csak a földrajz és a térképészet, hanem a régészet, az orientalisztika, a nyelvészet és a művészettörténet szempontjából is érdemes megvizsgálni, tekintettel arra a hat évtizedes kutatómunkára, amit Ázsia földjén folytatott. Az orientalisztika iskolateremtő tudósa Ligeti Lajos (1902-1987) egyetemi tanár, aki a kínai nyelv kutatóinak nemzedékeit nevelte a budapesti tudományegyetemen. Belső-Mongóliában tett útjának élményeiről Sárga istenek, sárga emberek 1934-ben megjelent kitűnő könyvében számol be. Keöpe Viktor (18831970) erdélyi származású földrajzranár 1913-1914ben tett ázsiai tanulmányútja során Ceylon és Jáva bejárását követően jutott el Kínába. A kínaiak életéről, szokásairól A titokzatos Kína című 1937-ben megjelent könyvében számolt be. Mandzsúria. Kirin rakodópartja (Fotó: Cholnoky Jenő, 1897. november, Magyar Földrajzi Múzeum archívuma Isz: 6987-2003)
