Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Futó János: Laczkó Dezső szerepe a Kaukázus kutatásában

Egy kaukázusi település mecsetjéről, illetve Laczkóék szállásadójának házrészletéről készült rajzok lökések szakadatlan sora érné, s amellett mégis őrületes sebességgel rohan lefelé. Eközben távoli ágynidörgéshez, vagy földalatti expló)ziókhoz hasonló) robbanásokat hallal, amelyek az ágyában hengergetett hordónagyságú kőtömböktől erednek. " Július 4-én érkeztek meg Vladikavkazba, ahol Laczkó kivételével az egész társaság vonatra szállt és hazautazott. O maga 8-án csatlakozott újra Déchy-hez és a vele érkező két tiroli hegyi vezetőhöz. Vonattal utaztak a Kaszpi-tengeri Petrovszkba, ahol a tényleges expedíció kezdődött. Céljuk a Keleti-Kaukázus még ismeretlen részeinek felderítése volt. Először kocsival, majd lóháton folytatták útjukat, ami Laczkó számára nem kis megpróbáltatást jelentett a meredek hegyoldalakon, mivel addig még soha nem lovagolt. Hogy mennyire ismeretlen vidéket jártak be, azt bizonyítja az egyik eldugott hegyi falu tanító papja is, akinél megszálltak: „Biztosított bennünket, hogy amiórta ő az eszét bírja, tehát több, mint 50 éve, ezen a vidéken tudományos utazó, vagy turista nem fordult meg - még orosz sem. " Szakmai jellegű munkáját mindössze egy 1897-ben készült orosz 1:6 300 000-es méretarányú átnézetes geológiai térkép segítette. Nem véletlenül panaszkodik tehát Laczkó, hogy megfigyeléseit nem tudja igazán mihez kötni, térképen rögzíteni. Ennek ellenére pontos feljegyzéseket készített: pl. a folyók hordalékanyagát vizsgálva visszakövetkeztetett a forrásvidék kőzeteire is, helyesbítve az addigi ismereteket. Mint írja: „Igen figyelemre méltó körülmény, hogy a Szamur hordalékában andezit hömpölyöket is találtam, amiből következik, hogy a Kaukázus andezit erupciója korántsem ér véget ott, ahol azt az orosz geoló>giai térkép jelzi, hanem tovább terjed kelet felé, legalább a Szamur forrásvidékéig, ugyanez mondható a Kavkáz középső övének gránit kéízeteiről is, mert a Szamur torkolatában ezen kóSzet hömpölyei is fellelhetők. " Másutt ezt veti papírra: „A magasabb régiókban zöldes márgák és vörös meszek látszanak. Egyik helyen úgy mutatkozik, mintha a zöldes márga a feketés homokos palában közbetelepüléseket alkotna. A folyó menti vörös breccsaszeríí hömpölyök egyikéből 2 gastropodát kopácsoltam ki. A szemben fekvő oldalon a feketés palák egyik helyen ÉNy-nak dőlnek 60°-kal, felettük a meszek vöröslenek. Nagy csuszamlások mindenfelé. A vörös mészkő - amely a hegyoldalt úgy borítja, mintha összeágyúzták volna - kai-