Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Futó János: Laczkó Dezső szerepe a Kaukázus kutatásában

eueres, sok korallal és gastropodával. A szürke és fehér meszekben igen kevés a fosszíliatartalom. Ezen mészkőrétegek a sötét homokpalákon feküsznek transzgresszív településsel. " A jó domborzati térkép hiánya mellett az időhiány hátráltatta munkáját, ugyanis megfigyeléseit menet közben kellett végeznie. Csak nagyon ritkán, egy-egy hosszabb pihenőnél jutott ideje arra, hogy alaposan körülnézzen, és ősmaradványokat gyűjtsön. Ilyenkor oldalakat töltöttek meg földtani leírásai, míg másutt csupán néhány sorban tudta jellemezni a geológiai látnivalókat. A szűkebb szakmai megfigyelések mellett útja során mindenütt írt a helyi lakosságról is: viseletükről, szokásaikról, életükről. Érzékeltesse ezt megint egy idézet: „Végre lepihentünk - mi a sátrakban, kíséretünk pedig a puszta hideg és nedves földre. Egyetlen takarójuk a vízhatlan, ujjnyi vastag fekete szőrből készült köpönyeg, amelyekben a Kavkázi gorezok mondhatni életük felét töltik. Lefekvéskor különös, szomorú dúdolás szűrődött át a sátor vizes ponyváin. Nem állhattam meg: kidugtam a fejemet a sátorból, s ott láttam a szakadó eső áztatta földön embereinket, guggoló helyzetben, hajlongva kelet felé, s csókolva a sáros földet, miközben az egyik lassú, vontatott hangon énekelte Allah dicsőségét, egy végtelenül bús és igazán szívig hatoló melódiában. Milyen kép. Hatása alatt szinte megrohanja az ember lelkét a vigasztalan elhagyatottság, s a jövő bizonytalanságának nyomasztó érzete. Kell, hogy visszhangot ébresszen az Allah nevét suttogó melódia a kultúrember bensejében is. " A Keleti-Kaukázus átszelése után augusztus 2án érkeztek vissza a Kaszpi-tenger partjára. Az expedíció második részében a Kaukázus Ny-i felén folytatták útjukat, de sajnos Laczkó naplójának II. kötete eltűnt, így csak nagyon kevés közvetett adat áll rendelkezésünkre. Az út első részén 80-nál több ősmaradványt, kőzetet és ásványt gyűjtött, amelyek a Földtani Intézetbe kerültek, ahol - egyelőre még ismeretlen okból - Laczkó helyett Papp Károly dolgozta fel azoAz expedíció sátrai a Jatuch-dere völgyében (Forrás. Déchy Mór: Kaukázus, Bp., 1907.)