Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Futó János: Laczkó Dezső szerepe a Kaukázus kutatásában

Laczkó Dezső által bejárt útvonal a Balaton monográfiában (Lóczy, 1913) jelent meg. Laczkó és Lóczy között szinte napi munkakapcsolat volt, hiszen gyakran - hetente többször is - váltottak levelet valamely szakmai kérdésről. Lóczy tehát pontosan tudta, mire képes barátja, így Déchy expedíciójába bátran ajánlhatta geológusnak, hogy Schafarzik Ferenc és Papp Károly nyomdokain haladva a Kaukázus újabb ismeretlen részeit kutassa fel. Laczkónak gyorsan kellett döntenie az utazásról: „Szívből örülök ennek a szép útnak, csak attól tartok, hogy rövid az idő hozzá, hogy magamat szellemileg is kellőenpreparáltassam" írja Lé)czynak. Egyik hivatali elöljárója azonban nem akarta engedélyezni Laczkó utazását. Ismét Lóczy volt az, aki a minisztériumban személyesen járt el ügyében, s így - miután a tanévet a szokottnál kicsit korábban fejezte be - június 7én nekivágott az útnak. Egy tudós társasággal indult el, amelynek Lóczyn kívül többek között tagjai voltak ifj. Szily Kálmán, Lőrenthey Imre, Lengyel Béla. Az utókor nagy szerencséjére Laczkó (1902) részletes útinaplót vezetett, amibe a rá jellemző alapossággal minden általa fontosnak tartott dolgot feljegyezett és lerajzolt. Az első kötet 150 gépelt oldalnyi szöveget és közel 60 szépen kidolgozott ábrát tartalmaz. E naplé)ra, mint a legeredetibb forrásmunkára támaszkodom, amikor részleteket idézek az expedícióról. A már említett társaság vasúton utazott Temesvár, Orsova érintésével Bukaresten át Brailáig. Itt rövid időre megpihentek, miközben román barátaik egy halásztanyán vendégül látták őket: „...hogy mennyi figyelemmel voltak irányunkban az emberek, - írja Laczkó - elég felemlítenem, hogy a tejgazdasági épület és a halásztanya magyar nemzeti színű zászlóval is voltak díszítve, és a vendéglős, ahol ismét potya vacsorát ettünk, magyar tárgyú képet akasztott a falra és az „Éljen"-nel körülsujtásozott tortát is magyar színekkel díszített tartóra helyezte. A románok, különösen a brailaiaknak irányunkban tanúsított barátságos viselkedésére mindig a legnagyobb örömmel fogunk visszaemlékezni. " Másnap hajóra szálltak és június 14-én érkeztek meg Odesszába, ahol Déchy vacsorával várta őket, majd együtt indultak tovább Szevasztopol, Jalta, Keres, Novorosszijszk érintésével Batumiba. Június 21-én itt kezdődött a szárazföldi út. Kisebb kitérőkkel először Tifliszig (Tbiliszi) jutottak, majd E-ra fordulva, a grúz hadiúton átkeltek a Kaukázus láncain. Útközben felkapaszkodtak a Kazbek gleccserére is, Laczkó így ír erről: „A szemhatár eleinte felhős volt, s a felhők rajtunk, s alattunk száguldoztak K-ről Ny-ra. De alig fél óra múlva teljesen kiderült, s amit láttunk, az páratlan és felejthetetlen benyomást gyakorolt mindnyájunkra. Mint amikor egy báli toalettbe öltözött szépség ledobja a vállait burkoló leplet, s elénk tárja kékes fehérségtől ragyogó keblét, úgy bontakozott ki afelhőbéü a Kazbek havas feje, előtérbe tolva vakító fehérségű, és gyenge tengerkékseggel áttört glatszterjét - minek kísérleném meg leírni a benyomást, amelyet e látvány mindnyájunkra gyakorolt. " A hágón átkelve már a Terek-folyó völgyében haladtak tovább. így jellemzi a Daniel-szoros folyójának vadságát: „A legjéktelenebb hullámverseny képe volt az egész völgy, a folyó piszkos fekete vize úgy hányódik a mederben, mintha földalatti 0 "

r Geológiai vázlat a Bazargyuzi környékéről, megjelölve rajta az egyes kőzettípusok