Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Czímermann István és a nyungve írásbeliség

találván sehol segítséget, erőszakosan vetettek véget életöknek és naponként igen sok hullát lehetett találni a Zambezi folyóban. Mások ismét családostul elhagyták lakásaikat és elmentek idegen, messze vidékre, hogy ott, mint rabszolgák kenyeröket keressék; ennek folytán féíképp Tete és Boroma vidéke jelenleg igen el van hagyatva és lakóinak legnagyobb része vagy meghalt éhen, vagy pedig elköltözött. " [7] Más helyütt még döbbenetesebb képet fest Czímermann az 1880-as évek valóságáról a Zambezi mentén. ír teljesen kipusztult falvakról, az utcán összeroskadó emberekről, akiket kutyák és hiénák takarítanak el, miközben a portugál kormány által segélyként küldött és Mopeában elraktározott 160 zsák rizst csaknem egészen „felzabálták" a hangyák. [8] Az éhező szülők gyermekeiket (és önmagukat is) adták el rabszolgának, ha akadt vevő: „Egy 48 éves gyermeknek ára 4-8 forintot érő vászon 19]..- egy 8-10 éves néger gyermek csak 3-4 forintot éré)portékába kerül... " [10] Az idősebb - noha munkabíróbb volt olcsóbban ke!' el, ha akadt vevő, azon meggondolásból, hogy többet eszik, mint a fiatalabb gyermek. Az éhezők közül Czímermann sok gyermeket megvásárolt, sokat pedig a rabszolgaságból váltott ki. „Berendeztem itt egy kis Néger Konviktust - írta 1888. május 25-én Haynald Lajos kalocsai érsekhez intézett levelében [11] - ahol jelenleg már negyven kis fekete gyermekem van, kiket nagyobbrészt olcsón vettünk az itt még mindig divatozó) rabszolga kereskedésben... igen szépen haladnak az iskolában ... mindnyájan jóű tudják a katekizmust, amelyet számukra Koffer nyelvre átfordítottam. [12] A nagyobbak olvasnak és írnak már és mindnyájan iparkodnak a tanulás- és jóban előrehaladni...". A misszié)s iskolát, ahol 1893-ig hatszáznál több afrikai gyermek tanulta meg a betűvetést Czímermann nyungve nyelvű könyvei [13] segítségével, Czímermann az eredményes hittérítő munka szükséges, elengedhetetlen, de mindenképpen csak járulékos eszközének tekintette. Jól tudta, hogy a hit terjesztésében csakis értelmes, írni olvasni tudó és valamelyes alapműveltséggel rendelkező fiatalokkal érhet el eredményeket. Ezért az írásbeliség megteremtését és kiterjesztését Czímermann elsősorban a hithirdetés sikere szempontjából szorgalmazta. Pedig e „járulékos"-nak tartott, a fő célnak alárendelt tevékenység felbecsülhetetlen jelentőségűvé vált nemcsak Czímermann életművében, hanem az érintett afrikai népek és térségek kulturális fejlődésében és a „politikai" együvé tartozás- a „nemzeti" tudat csíráinak kibontakoztatásában is. Mit is jelentett törzsi írásbeliséget teremteni és törzsi nyelvet irodalmivá tenni a XLX. századvégi Afrikában ? Mielőtt e kérdésre válaszolnánk, célszerűnek tartunk néhány példát említeni az afrikai írásbeliség történetéből. Bevezetőnkben már hangsúlyoztuk, hogy Afrikát nem lehet kategorikusan írásbeliség nélküli kontinensnek nevezni. (Itt nem beszélünk Egyiptomról és Afrika arab lakta északi területeiről, ahol igen korán fejlett írásbeliség alakult ki.) Vizsgálódásunk területe az un. „fekete" Afrika, tehát az Egyenlítőtől délre elterülő földrész, amely terület is megőrizte a korai írásbeliségnek néhány emlékét. Ezen emlékek sorában mindenek előtt a vai-írást kell említenünk. A vai nép Libéria és Sierra Leone területén él. Valaha, a mandingo népcsaládba tartozva, egy tömbben éltek, de a gyarmatosítás idején országhatárral választották el addig egybefüggő szálláshelyeiket. A vai írás szc>tagírás. Momolu Duwalu Bukere állította össze az 1830-as évek elején. A vai nép uralkodéíja pártolta az írás elterjesztését és rövid idő alatt számos érdekes történetet rögzítettek szótag jeleikkel. Mindenek előtt a nép eredetét és múltjának érdekes eseményeit elbeszélő szájhagyományokat írták le; majd lefordították a Biblia és a Korán egyes részleteit. A vai írás valószínűleg a legrégibb nyugat-afrikai írások egyike. 1920-ban írásreformot hajtottak végre, amely az arab írásjelek befolyását tanúsította. Sierra Leone és Libéria más területein a loma és a kpelle szótagírás is előfordult. Mindkét írást 1930-ban rekonstruálták. Többnyire a XX. századra esik a törzsi írások megalkotása. Kamerunban századunk elején a bamoun-írást állították össze a híres Njoya uralkodó parancsára. Ez eredetileg igen komplikált volt. 500 betűből, illetve ábrából állott. A nagy betűkészlet idők folyamán jelentősen csökkent, míg 1930 táján már csupán 80 jelből állt. Az 1920-as 30-as években alakult ki DélkeletNigériában az ikpa írás. Egészen eredeti. Semmi más írással nem mutat rokonságot. Harminckét betűből áll. Nigéria e területén egy másik helyi