Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Czímermann István és a nyungve írásbeliség
írás a nsibidi. Ezt régen titkosírásként használták, betűi a képírásból fejlődtek ki. A régi afrikai írások nem, vagy csak igen kevéssé alkalmasak mai fogalmak, tudományos és elméleti meghatározások átvételére és rögzítésére. Legfőbb gátjuk e tekintetben a jelrendszer és a reprodukáló képesség elégtelensége. E fogyatékosság mind a fogalmak, mind a hangzók vonatkozásában fennáll, és rendkívül megnehezíti, gyakran ki is zárja nemcsak idegen szövegek fordításának lehetőségét, hanem az adott afrikai nyelv szókészletétől idegen fogalmaknak még az egyszerű leírását is. Mindeme - korántsem teljes számban elősorolt és a nyelvtudomány által még meg nem oldott problémák - éles záróvonalat húznak az úgynevezett „civilizált" és a sokáig „primitív"nek nevezett afrikai nyelvek és írások közé, megakadályozva az európai tudomány és művészetek eredményeinek beáramlását a hagyományos írásbeliséggel rendelkező afrikai népek tudás- és ismereti állagába. Czímermann István amikor céljául tűzte ki a Tete, Senna és Boroma helységek körzetében legáltalánosabban használt nyungve nyelv grammatikai rendszerezését és iskolai oktatásra való alkalmassá tételét, az afrikai szavak latin betűs átírását allcümazta. Ezzel megszüntette a fentebb említett írásmódbeli elkülönülést, és a nyungve szövegeket a művelt világ számára is megközelíthetővé tette, s egyben lehetőséget teremtett idegen szövegek nyungve nyelvre történő átültetésére. E vonatkozásban ő maga mutatott példát, fordításaival. Mint említettük, Czímermann első nyelvleckéit 1886. február és augusztus hónapokban vette boromai bennszülöttektől. Egy év elteltével 1887-tól már tanított nyungve nyelven az általa alapított missziós iskolában. Az iskola tanulói, kevés kivétellel, rabszolgaságból kiváltott gyermekek voltak, vagy olyan kisfiúk, akiket szüleik adtak el. A szülők, akik egy-két gyermekük áruba bocsátásával önmagukat és családjuk többi tagját mentették meg időlegesen az éhhaláltól, nem is gondoltak arra, hogy gyermekeikből rabszolga helyett szabad embert nevelnek és felruházzák olyan ismeretekkel - az írás és olvasni tudás hatalmával - amivel még a törzsfők sem rendelkeztek. Ráadásul Czímermann iskolájának tanulói, iskolai éveik alatt, megtanultak egy-egy mesterséget is. Volt közöttük kőműves, ács, kovács, asztalos és egyéb tanuló. A betűk ismerete és a mesterségbeli tudás Czímermann növendékeit, fiatal, 14-16 éves koruk ellenére, a helyi társadalom tekintélyes tagjaivá avatta. A misszió iskolájába nemcsak a nyungve nyelvterületről, hanem távolabbi tájakról is nagy számban kerültek gyermekek, elsősorban azok, akiket hivatásos rabszolga kereskedőktől vásároltak meg a misszionáriusok. E gyermekek többsége nem értette sem egymás, sem a Boroma vidékéről bekerült társaik nyelvét. A Zambezi környékére jellemző - lévén e hajózható folyam a közlekedés és helyváltoztatás ösztönzője - a kevert nyelvűség és a dialektusok sokasága. Czímermann e soknyelvűségben igyekezett rendet teremteni, azáltal, hogy csak a nyungve nyelvet tanította iskolájában, e nyelvre fordította le a Bibliát és más vallási tárgyú szövegeket, feljegyezte a nyelv szókészletét, nyelvtant készített és irodalmivá, elvont fogalmak kifejezésére tette alkalmassá azt a nyelvet, amelyen addig csupán a legszükségesebb szóbeli közléseket tudták közvetíteni. Rendkívüli nyelvművelői és nyelv rendszerező! munkát végzett Czímermann, nagyon rövid idő alatt. Ha tekintetbe vesszük, hogy 1886 nyarán még maga is tanulta a nyelvet, 1890-ben pedig már európai kiadóknál megjelentek nyungve nyelvéi könyvei, talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy teljesítménye egyedülálló volt az afrikai nyelvekkel foglalkozó tudósok körében. Az alakúié) közös nyelv nemcsak a missziós munkát tette érezhetően eredményesebbé, hanem „mellesleg" olyan hatást is váltott ki, ami minden nép számára rendkívüli jelentőséggel bír a társadalmi és politikai fejlődés folyamataiban: a nemzetté válás felé irányította az addig egymással érintkezni sem képes, valójában azonban testvér- vagy rokon népeket. A nyelvi gátak lebontásával, kialakulhatott a közösségi érzés, az együvé tartozás tudata, amely első feltétele a nemzeti fejlődés irányába ható társadalmi átalakulásnak. E társadalmi folyamat azonban csak nagyon rövid ideig hathatott. A XIX. század utolsó évtizedében „élessé" vált a gyarmati politika. Az európai hatalmak által megszerzett afrikai területek tartós birtoklásának egyik eszköze pedig az afrikaiak tudatlanságának és elmaradottságának konzerválása volt. Czímermann nagyszerű kísérlete a törzsi írás-