Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar László ünnepség Öttömösön (Kovács S.) - Festőállvánnyal és ecsettel három földrészen át (Gelencsér G.)

Magyar László ünnepség Öttömösön Immár nemes hagyománnyá vált Öttömösön, hogy minden évben megemlékeznek a község egykori birtokosának, Magyar Imrének fiáról, az Afrika-kutató Magyar Lászlóról. Bár a nagy utazó nem itt, hanem Dunaföldváron töltötte gyermekkorát, 1991. október 26-án Óttömös polgárai is emlékmüvet emeltek tiszteletére. Ennél a kopjafánál helyezték el ismét, egy évvel később, október 23-án, nemzeti ünnepünkön a helyi szervek, szervezetek, pártok, valamint Csanádapáca, Foktő és Dunaföldvár képviselői, pedagógusok és diákok a kegyelet és tiszteletadás koszorúit. A megemlékezésen a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Földrajzi Társaság mellett lerótta tiszteletet intézményünk is. Az eseménynek külön fényt adott, hogy dr. Krizsán László, a történelemtudomány doktora, Afrika-kutatóink kiváló ismerője - aki rendszeres kiállításokat szervez már évek óta e témában - ezúttal nem Dunaföldváron, hanem itt, a faluházban mutatta be két teremnyi terjedelemben Magyar László életét és munkásságát. A rendkívül gazdag kiállításon számos kevésbé ismert, eddig publikálatlan dokumentummal és sok szép, látványos néprajzi tárggyal is megismerkedhetett a látogató. Afrikai főnöki bojt, vérrel festett maszai pajzs, maszkok, faszobrok, ékszerek, elefánt farokszoréből készült karkötők, réznyakékek stb. idézték fel a Magyar által bejárt területek hangulatát. Krizsán László előadásában hangsúlyozta, hogy Magyar Lászlóban az első közös magyar-afrikai tudományos expedíció megtestesítőjét is tisztelhetjük. Sajnálatosnak tartotta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem támogatta Magyar László tervezett dél-amerikai expedícióját, személyének ismeretlen voltára hivatkozva. A sötét Afrika egyik uralkodója, Bihé fejedelme viszont minden segítséget megadott a számára ismeretlen európai jövevénynek, többek között 44 lánya egyikének, Ozoró hercegnőnek a kezét és nászajándékul 300 elefántvadászt. E nagylelkű segítségnek köszönhetően Magyar László európaiak által addig le nem írt területeket járhatott be, dolgozhatott fel az egyetemes és magyar tudomány hasznára. Ő adott hírt elsőként a magyar szakirodalomban az ún. kilombó településekről, amelyeket szökött rabszolgák és a rabszolgasors elől elbujdosott közösségek alapítottak az őserdők mélyén. A kiállítás megtekintése után az iskolában műsoros rendezvényre került sor, ahol Utasi István igazgató ismertette a tantestület határozatát arról, hogy iskolájuk Magyar László nevét veszi fel, és követi példáját a kótelességteljesítésben és hazaszeretetben, majd ünnepélyesen leleplezte Magyar László mellszobrát, Mészáros Mihály szobrászművész alkotását. Kovács Sándor FESTŐÁLLVÁNNYAL ÉS ECSETTEL HÁROM FÖLDRÉSZEN ÁT Emlékezés Sass Brunner Erzsébetre, a nagykanizsai származású világjáró festőművészre Sass Brunner Erzsébel 1929-ben kezdeti készülődni a nagy utazásra: egyik barátnőjének átadóit ezer pengői azzal, hogy ha külföldön megszórni, majd ír a pénzén. 1929. május 5-én indult el leányával, Brunner Erzsébettel, aki kijelentette: követi édesanyját, bárhova is visz az útja. Vonaton, kocsin, gyalog - rengeteg viszontagság közepette jutott el anya és leánya Szicíliába. Sass Brunner Erzsébet - hogy ne kelljen az itthon hagyott ezer pengőből költenie - a művészet mellett kereskedelemmel is foglalkozott: naponta egy-két órán át narancsot árult. Szicíliában mindenkinek feltűnt az etonfrizurás, különös magyar festőasszony. Éppen akkor olt tartózkodott egy előkelő hindu hölgy, aki kíváncsi volt arra, milyen képeket fest a narancsárus-művésznő. A festmények láttán úgy el volt ragadtatva, hogy levelet írt Sántinikelanba Rabindranálh Tagore-nak, a bengáliai Nobel-díjas költőóriásnak. Levelezőlapjukra - melyet Germanus Gyula fordított le - Tagore valóban meghívással válaszolt. A művésznők Egyiptomon keresztül érkeztek Indiába, ahol az angol halóságok alig eresztették őket a szárazföldié: a két fcstőnő saruban és maguk varrta háziszőttes ruhában lépett a szubkontinens földjére, ahol éppen a külföldi áruk elleni bojkott folyt, s Gandhi is maga készíletle ruhái fonalát. A Sániiniketan Művészakadcmián hamarosan beilleszkedtek az indiai életvitelbe: az anya festett, leánya pedig a láncakadémia növendéke lett. Sass Brunner Erzsébet képein a Babilont a Gangesz, a dunántúli dombokai a Himalája képviselte. Csattarpur, Pátiala és Dzsalavar maharadzsáinak meghívására a művésznők mélyebb belekintést nyertek az indiai éleibe: szabad bejárásuk volt például a hölgyek lakosztályába, mely minden idegen és férfi elölt tabunak számított. A három maharadzsánál töltött idő gazdag termését Szimlában mutatták be egy kiállításon a nyilvánosságnak. A szimlai kiállítási lord Willington alkirály nyitotta meg. A nagysikerű tárlat után végigzarándokollak Indián 1932-35 között és ősi művészeti emlékeket, életképeket, tájakat festettek, majd hosszabb pihenőt tartottak BangaI ore-ban. Érdemes megemlíteni, hogy Sass Brunner Erzsébet tiszteletlel adózott a jeles orientalista, Körösi Csoma Sándor iránt, minderről tanúskodnak „Körösi Csoma 8(1