Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bronzkori településnyomok Érd határában (Poroszlai I.) - Érd és környéke a 18. századi kéziratos térképeken (Balázs D.)

Az Érden feltárt gödrök rendeltetésére a gödrök iéretébó'1, a bennük talált leletanyagból következhetünk. Ezek alapján a sekélyebb, kisebb, kerek laprajzúakat szemét- vagy hulladékgödröknek, a lély, lefelé szélesedő, ún. méhkas alakúakat gaboatároló vermeknek, a sok fahamut tartalmazót istölő gödröknek tartjuk. Lakógödröt itt nem találink. A régész számára oly értékes hulladékgödrökbe Dbálták be az eltöri bögrét, korsót, tálat, s az fogyasztott állat csontjait, azaz a konyhai „szemet". Fogyasztották a juhot, sertést, kecskét és íarvasmarhát. Az egyik gödörben két bronz tű volt. Ebben az időben a bronznak még komoly érték;pző szerepe volt, a sérült tárgyakat másodlagoin is felhasználták, ezért telepen igen ritkán és kis :ámban fordulnak elő bronztárgyak. Bronzból ké:ült ékszereket, fegyvereket a rangosabb, gazdaibb elhunyt sírjában találunk. A fémművesség chnológiai fejlődése azt eredményezte, hogy a !Ső bronzkorban ugrásszerűen megnőtt a termes, a bronzeszközöket tömegesen használták •vétkezésképpen a telepeken megnőtt, a sírokban ökkent a fémtárgyak száma. A feltárt objektumok közül kiemelkedik a 2. sz. ?dör, melyről biztosan állíthatjuk, hogy áldozati ïdôr volt. A több részből álló gödör átlagos mérete 5 m, több mint 2 m mélységben egy félbevágott cske felső részét temették el. Lejárata É felől volt, t sor agyaggal kitapasztott lépcső vezetett le a ajdonképpeni gödörbe, ahol az állat feküdt. Faoszlopok, ágasfák és sarokoszlopok helyét ;erült rögzíteni, ezekből rekonstruálható az „építmény" szerkezete. A két, tetőt tartó ágasfa között 4,50 m a szélesség. D-i irányban a tető a földre támaszkodott, az É-i, bejárati részen oszlopok tagolták. A gödör körben padkás volt, Ny-i részén két kisebb mellékgödröt találtunk égésnyomokkal, valószínűleg a szertartás során használták. Az állat alsó részét elfogyasztották, felső testét pedig eltemették, s a temetési áldozati szertartás során az isteneknek ajánlották. Az állat mellett, illetve alatt kagylókat találtunk és szépen formázott, égetett, díszített edényeket: tálakat, bögréket. Ezeket a díszedényeket kimondottan erre a célra készítették-a túlvilágra szánt ételt, italt tették bele - a mindennapi életben, háztartásban nem használtak ilyen gondosan égetett, fényezett kerámiatárgyakat. A középső bronzkor vallásáról keveset tudunk (Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon. Bp., 1977). A földművelő társadalmak anyagi kultúrája arra utal, hogy hiedelemvilágukban a termékenységi rítusok, a vegetációval összefüggő szertartások játszhatták a fő szerepet. Déli és hazai példák alapján feltételezhető - és erre utalnak az itt feltárt mellékgödrök is -, hogy a szertartás során tüzet használtak, s a lángok körül elhelyezett edényekbe tették a termékenység istennőjének szánt terményt, amitől a termés megújítását várták. Hasonló célból ajánlottak állatáldozatot is az isteneknek. Az Érden feltárt áldozati gödör az első hitelesen megfigyelt ilyen objektum ebből a korból. A leletanyag a százhalombattai Matrica Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagítja, restaurálás után a nagyközönség is megtekintheti. Dr. Porosz la IIldikó