Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Calloc'h: Kőrösi Csoma Sándor Egyiptomban. I. rész

és n nagy hőség nyomasztóan hatott az idegenekre. A tikkasztó napsütés miatt sok utcát ponyvákkal fedlek be. Emiatt még levegőtlenebbek, füllesztőbbek, porosabbak és büdösebbek lettek a sikátorok. A bazárban ennél is elviselhetetlenebb volt a zaj, a piszok és a büz. A korabeli angol utazó is megörökítette, hogy az alexandriai bazárban „a patkányok megszámlálhatatlan mennyiségben vannak... hemzsegnek a tetvek, kullancsok, bolhák, hangyák, csótányok, poloskák" (WILSON 1803). Az erős szél és az intenzív nyári záporok következtében gyakran összeomlottak a házak, és számos család maradt hajlék nélkül. Az utcák olyan rossz állapotban voltak, hogy kerekes jármű akkoriban nem járt arrafelé. A lakosság-akárcsak a külföldi látogató - szamárháton közlekedett. Isabel Burton a szamarakról a város egyetlen érdekességeként emiékezelt meg (BURTON 1875). „IIa az ember bérbe vesz egy szamarat, hajcsára mellelte fut és az. utas pipáját, puskáját, napernyőjét viszi" - írta Thomas II. Fegh, akinek úgy tűnt, hogy „PIgyiptom a szamarak országa" (LÉGII 1816). A hajcsárok között kíméletlen volt a verseny. Heves küzdelmek dúltak köztük egy-egy kliensért. Ha külföldit láttak, megrohanták és addig zaklatták, míg fel nem hagyott az ellenállással. Ezért írta a francia utazó, hogy „botütés nélkül nem lehet megszabadulni az alkalmatlankodó szamarasoklól" (A UCHER-EL O Y 1843). A Szahara északi peremén található várost a homokmozgás is fenyegette. Az ókori épületek nagy részét futóhomok temette be. Alexandria nyomasztó benyomását René de Chateaubriand így örökítette meg: „Úgy vélem, hogy Alexandria a világ legszomorxibb helye, a világ legterméketlenebb földjén fekszik... Förtelmes látványt nyújt" (CHATEAUBRIAND 1812). Külön veszélyt jelentelt a pestis, mely a konzul jelentések szerint hetente szedte áldozatait. Az Egyip lomba ulazó Robert Walpole tiszteletes 1818-ban megál lapította: „nagyon sokan halnak meg pestisben, meri semmiféle védőintézkedés, gyógyszer nincs ellene." (WALI'OLE 1820). Az ugyanebben az időben Egyiptomban tartózkodó Auguste de Forbin feljegyezte, hogy „nincs orvos, sem patikus, illetve, ha van néha, az csak kuruzsló, sarlalán" (FORBIN 1819). Amikor Körösi Csoma Sándor Alexandria felé hajózón, azt írta Bernardino Drovelti: „Most a dögvész az egész országot fenyegeti" (DROVETTI1823). A korabeli levelek, könyvek, útleírások szinle egyöntetűen megemlékeztek a pestisjárványról. A francia konzul. Alexandre Pillavoine éppen azon a napon, amikor Csoma egyiptomi földre lépett, azt írta miniszterének: „Hat hónapon kérésziül bezárkóztunk otthonunkba a pestis miatt". Egy hónappal később jelentette, hogy a „a fekete halál ismét megjelent. Az európai negyedben már kél ember hall meg pestisben. Állítólag máshol is kitört a szörnyű betegség." A fentiek ismerelében méltán csodálkozhatunk azon. hogy Körösi Csoma Sándor Egyiptomba vitorlázott. Nehezen hihető, hogy nem tudott az Alexandriában pusztító dögvészről, mivel az egész Oszmán Birodalomban tombol! a járvány. A Földközi-tengeren hajózva bizonyára értesült a betegség terjedéséről útitársaitól, a görög matrózoktól, akik számos fertőzött kikötőben megfordullak. Az utazók tanúsága szerint több mint másfél évtizede állandóan pusztítóit a peslis török területeken. Éppen a járvány miatt volt olyan szigorú a vesztegzár a vöröstoronyi határállomáson. A Balkánfélsziget felől érkezők - még a diplomáciai futárok is -