Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)
ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Calloc'h: Kőrösi Csoma Sándor Egyiptomban. I. rész
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. szám. 1993. pp. 51-56., Érd KOROSI CSOMA SÁNDOR EGYIPTOMBAN I. rész Bemard Le Calloe 'h ÖSSZEFOG FALÁS A szerző levéltári és könyvtári kutatásai nyomán igyekszik aprólékosan tisztázni Körösi Csoma Sándor 1820-as egyiptomi tartózkodásának előzményeit és indítékait, valamint továbbutazásának körülményeit. Saját búvárkodásai alapján közöl értékes, új adalékokat az osztrák alkonzul, az olasz származású sajtkereskedő: Francesco Antonio Champion személyéről. Megvilágítja a vándorral való kapcsolatéit, tekintettel Csoma továbbutazásához szükséges vízumának rejtélyére. Megemlékezik Csoma alexandriai szállásadójáról és segítőjéről, Josef Schiiffer tiroli kovácsmesterről Csoma egyiptomi úticélját és arab nyelvészeti tanulmányait illetően érdekes kérdésekre keres választ. Korabeli angol és francia útirajzírók: Thomas H.Lcgh, Jean Paterne, Edouard de Montulé, Robert Thomas Wilson, Isabel Burton, René de Chateaubriand és Robert Walpole, valamint Bernardino Drovetti munkái nyoméin átfogó képet rajzol a pestisjárványtól sújtott Alexandria XIX. század eleji közállapotáról, mely nem tette lehetővé, hogy küljöldi kutató forrásfeltáró munkát végezzen az egyiptomi könyvtárakban. Közismert, hogy Körösi Csorna Sándor Isztambulba tervezett útja és kutatásai a pestisjárvány miatt meghiúsullak. Enosz (mai neve: Enez) kikötőjében hajóra szállt, és Egyiptomba vitorlázott. Alexandriában lépett partra, azzal a szándékkal, hogy Kairóba utazik, s ott iclepedik meg. Milyen volt Alexandria 1820-ban? A XIX. század elején Alexandria alig tizenkétezer lakosú település volt. Több évszázados hanyatlás után, 1804-től Mehmed Ali - Egyiptom új uralkodója ösztönzésére kezdett ébredezni a híres ókori város IáIszólagos tespedi ségéből. Alexandria a Földközi-tenger és a Mareotiszi (Mariul)-tó között fekszik, egy hosszú homoknyelven, mely akkoriban Pharosz szigetét kötötte össze a szárazfölddel. Mindkél kikötője egyaránt veszélyes a homokzátonyok miatt. A tengerjáró hajók csak helyismerettel rendelkező révkalauz segítségével tudlak manőverezni. Az öbölben sok volt a szétzúzott hajóroncs. A XIX. század elején még nem volt dokk, rakodóhely, védőgát, bója. A kivitelre váró és a behozott áruk egyaránt a földön hevertek, a tűző napnak kitéve. Egy francia utazó, aki 1581 júliusában járt Alexandriában, azt írja: „A város annyira romos, hogy ha nem lennének ott üzletelő európaiak, azt hinné az ember, hogy majdnem lakatlan" (PATERNE 1606). „Mi maradt meg abból a gyönyörű, híres ókori fővárosból, melynek háromszázezer lakosa volt. amikor a rómaiak meghódították? 1 loi vannak a márványpaloták, színházak, fürdők?" - tette fel a kérdést egy angol utazó, aki 1815-ben járt Alexandriában (LECH 1816). Csoma francia kortársa is szomorú képet festett a településről; „Pharosz-szigcl, mely az ókorban a világ egyik csodája volt. jelentéktelen, annak ellenére, hogy van rajta erőd és a pasa palotája" (MONTULE 1821). A legendás ragyogásból csak a „Pompcius oszlopa" maradt meg. A tenger partján „Kleopátra tűje" nevű kőobeliszk is létezett még, a legnagyobb nyomorral körülvéve. A XIII. században az arabok várfalat építettek, bástyákkal és tornyokkal megerősítve, de mivel nem tartoiták karban, hasznavehetetlenné vált. Csoma korában Alexandria romokban hevert. A düledező házak között omladék, szeméthalmok ötlöttek az utazó szemébe. Két francia utazó még azt is feljegyezte, hogy a vámhivatallal szemben annyi voll a ganaj, hogy alig mertek lépni {Ml CHAUD et POU JO UTAT 1837). Alexandria sikátorai keskenyek, sötétek és piszkosak voltak. Az újonnan érkezett európai számára ijesztőnek halott a járókelőkkel, málhás állalokkal, hordárokkal zsúfolt utcák labirintusa. A fel s alá hullámzó sűrű tömeg A szer/ö részletes tanulmányát - kiadványunk korlátozott terjedelme miatt - csak kivonatosan közöljük. Folytatását a következő szám tartalmazza. {Szerkesztő)
