Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. KubassekJános: Körösi Csorna Sándor és a geográfia

indiai kormány tisztviselői, alkalmi ismerősei elbeszélései alapján kellett tájékozódnia. Nem volt könnyű felmérnie az előtte álló útszakaszok terepadottságait, az esetleges közlekedési akadályokat. Alapos földrajzi felkészültségére és ösztönös terepismeretére utal, hogy eltévedés, baleset nékül tette meg 12 ezer kilométeres vándorútját. Csoma 1822-ben úttörőként járta be a Himalája nyugati vonulatait. A terület feltáratlanságát érzékelteti, hogy az osztrák Huegel báró - aki személyesen ismerte Csornát - 1835-ben emléktáblát vésetett mindazon európaiak részére, akik eljutottak Kasmírba. A Himalája hegyvilágában megtett több száz kilométeres gyalogút jelentette a legtöbb kockázatot Csoma számára. A Kasmirt és Ladakot összekötő ősi karavánút a 3446 m magas Zodzsi-hágón át vezet. A hágó az országút megépítése, 1963 után is csak 4-5 hónapon át, májustól októberig járható, az ősztől tavaszig tartó embermagasságú hótorlaszok miatt. A Szrinagar-Leh közötti, több mint 400 km-es út megtétele, a 3960 mes Namikha- és a 4090 m-es Fotu-hágó legyőzése még a felszerelt karavánok számára is veszélyes vállalkozás volt. Valószínűleg Csoma az átélt nehézségek következtében mondott le eredeti szándékáról, mely szerint a Karakoramon átkelve próbál meg eljutni Járkendbe, majd folytatni az útját Dzsungáriába, a jugarok földjére. Helytálló ítélőképességét jelzi, hogy nem kísérelte meg a Karakoramon való átkelést, mely valószinűleg az életébe került volna. A Leh és Chalunk között, a 6120 m magas Kardung-hágón vezet a világ legmagasabb, a közelmúltban kiépített országútja, melyen a ritka levegő miatt oxigénmaszkot viselnek a gépkocsivezetők. Ladákban, Zanszkárban egy tévesen felbecsült menettávolság, a szakadék peremén vezető ösvényen bekövetkező váratlan egyensúlyvesztés, erős sodrású folyón való átkelés esélyeinek rossz felmérése, egy gázló eltévesztése könnyen a vándor életét követelheti. Különösen fontos meggyőződni a hágók járhatóságáról, mely alapvetően az időjárás függvénye. Szeptemberben, októberben a hirtelen havazás néhány óra alatt olyan hótorlaszokat emelhet, melyek hónapokra megakadályozhatják a közlekedést. Csornának jól kellett ismernie a gleccserekből eredő folyókon való átkelések fortélyait, a hóhidak rejtette veszélyeket. Tudnia kellett a fagy okozta aprózódás révén keletkezett hegylábi törmelékkúpon, periglaciális kőtengereken való áthaladás szabályait. Bizonyára tisztában volt a Zanszkár völgyében magasodó fagypúpok, a tufurok tulajdonságaival is. Nyári időszakban, ha az egymás mellett sorakozó, 30-50 cm magas fagypúpok belsejében található jéglencsék megolvadnak, a látszólag szilárd dombocskák elveszítik állékonyságukat. A Zanszkár folyó mentén található mohás, zuzmós tufurok a vizenyős talajon áthaladásra csábíthatják a gyanútlan utazót. A fagypúpok az emberi testsúly alatt beomlanak, s könnyen bokaficamot, lábtörést okozKádár László debreceni egyetemi tanár, Csoma életmüvének kutatója hatnak. Zanszkárban, Zangla közelében több ilyen tekintélyes kiterjedésű tufurmező található.* Csoma teljesítményének értékelésében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 4-5 ezer méteres magasságban gyakran jelentkező oxigénhiányt és a napi 12001400 m-es szintkülönbségek legyőzésének viszontagságait. A Nyugati-Himalája egyik első vándoraként és feltárójaként tisztelhetjük Körösi Csoma Sándort. Tibet kutatója Körösi Csoma Sándor a tibeti nyelv ismerete segítségével szerteágazó tájékozottságot szerzett a tibeti művelődés szinte valamennyi területéről. Foglalkozott a természettudományok különböző ágaival, a csillagászattal, az időszámítástannal, a geológiával, a növény- és állattannal, az anatómiával, az orvostudománnyal, a tibeti gyógyászat módszereivel és a meteorológiával. A geográfia nézőpontjából legértékesebb alkotása a Tibetországnak földleírása tibeti kútforrások szerint (DUKA T.1885). Flső ízben angol nyelven a Bengáli Ázsiai Társaság folyóiratában megjelent *E sorok szerzője 1980 októberében Móga Jánossal gyalogosan járta be Indákban és Zanszkárban az Indus völgyétől a Zanszkár völgyéig tartó 260 km-es utat s kereste fel az elhagyott Zangla Gompát.