Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Déchy Mór utazásai a Kaukázusban
3. ábra. Déchy Mór 1886. évi harmadik és 1887. évi negyedik közép-kaukázusi expedíciójának útvonala Fig. 3. Tracks of Déchy 's third (1886) and fourth (1887) expeditions Az I. expedíció (1884) A 33 éves Déchy számára az első kaukázusi vállalkozás az általános ismeretek szerzésén túl elsősorban hegymászó túra volt: a hegység legmagasabb csúcsának, az Elbrusznak legyőzését tűzte ki célul és az akkor még megmászatlan Adai-choch meghódítását. Célkitűzéseinek sikeres megvalósítása érdekében két kitűnő hegyivezetőt vitt magával a svájci Valois (németesen Wallis) kantonból: Alexander Burgenert és Peter Ruppent. Odesszából gőzhajóval az Azovitenger partján fekvő Taganrogba utaztak, ahonnan vonatta] folytatták útjukat a kaukázusi bázisukra, Vladikavkazba (1. ábra). Innen előbb telegán (szekéren), majd lóháton mentek tovább D felé az Ardon völgyében (2. ábra). Első feladatként a 4647 m-es Adai-choch megmászását tűzték ki, amit sikeresen meg is oldottak. (A csúcs ma Julpata néven, 4649 mes magassággal szerepel a térképen.) Innen a főgerinc E-i oldalán, Balkarián át Ny felé vándoroltak és a Bakszán völgyén át közelítették meg a Kaukázus legmagasabb hegyét, a vulkanikus eredetű Elbruszt. A kettős csúcsú hegy kiemelkedőbb nyugati csúcsa Déchy szerint 5629 m magas, a mai térképeken 5642 m. Ezt az ormot - bizonyíthatóan - Déchy előtt csak egy angol hegymászó csoportnak (Grove, Moore, Gardiner és Walker), sikerült elérnie Peter Knubeï wallisi vezetővel 1874-ben, tehát tíz évvel Déchy előtt. Az első győzelem után Déchy társaival a Becsohágón át Szvanéciába (Dél-Oszétia) vándorolt, majd Kutaiszban (Kutaiszi) váltak el egymástól. A svájciak Batumba utaztak és hajóra szálltak, Déchy pedig Tifliszbe (Tbiliszi) ment, onnan a „grúz hadiúton", a Kresztovij-hágón ál ismét keresztezte a Kaukázust és Vladikavkazból tért haza vonattal. A 11. expedíció (1885) Déchyt első útján annyira elbűvölte a Kaukázus szépsége, háborítatlan jég- és sziklavilága, hogy elhatározta, visszatér oda alaposabb természettudományos búvárkodásra. A következő év nyarán tehát újra felkerekedett, de már nem alpi vezetőkkel, hanem Lojka Hugó botanikust kérte fel útitársul. Úticéljáról könyvében ezt írta: „Nagyobbrészt azokat a helyeket szándékoztunk meglátogatni, amelyeket már 1884ben felkerestem. Orografiai megfigyeléseket, magasságméréseket s fényképezést vettem programomba. Fő célomul azonban azt tűztem ki, hogy az északi és déli lejtő egyik-másik jégárját tanulmányozzam és jelzőpóznák segítségével megmérjem az egyes jégárak előnyomulását vagy hátrálását." Déchy beszerezte korának legmodernebb mérőműszereit (aneroid, higanyos légsúlymérő, különféle hőmérők, tájolók stb.) és ezeket cipelte magával fel a magaslatokra. Ix»jka Hugó a növények gyűjtéséhez és preparálásához szükséges, felszerelést hozta magával. Kiindulópontjuk ezúttal is Vladikavkaz volt, a megtett utat pedig végigkövethetjük a2. ábrán (szaggatott vonal). Végezetül Vladikavkazból a Kresztovij-hágón át-tifliszi megállással - Batumba utaztak, ahol hajóra szálltak. A III. expedíció (1886) Déchy a következő év nyarán Schafarzik Ferenc geológust hívta meg kaukázusi túrájára. Budapestről 8 nap alatt érkeztek meg Vladikavkazba a szokásos útvonalon (Odessza, Taganrog). Programjuk 3 részből állt. Először az Ardon völgyén mentek fel az Adaichoch gleccsereihez, hogy ellenőrizzék a jég mozgásának tanulmányozására kihelyezett jelzéseket (3. ábra.
