Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Déchy Mór utazásai a Kaukázusban

4. ábra. Déchy Mór 1897. évi ötödik kaukázusi utazásának útvonala Fig. 4. Route of Déchy

's fifth expedition (1897) I. útvonal). Ezután átkeltek az Uruch völgyébe, majd visszatértek Vladikavkazba. Útközben Schafarzik rengeteg kőzetmintát gyűjtött. Újra vonatra szálltak és visszafelé utaztak Pjetigorszkig (Pjatyigorszk). Innen DNy felé haladva átkeltek a Kubán völgyébe, majd annak egyik főágát, a Teberdát követték egészen a Kaukázus gerincvonulatáig (3. ábra, II. jelzésű útvonal). Felkapaszkodtak a Kluhor-hágóba (2816 m), majd a karacsájok lakta Daut, Ucskulan, Churzuk helységeken át az Elbrusz É-i lábaihoz jutottak. Újra több gleccsert vizsgáltak meg, Schafarzik kőzeteket gyűjtött, majd a Bakszánvölgyben leereszkedtek a vasútvonalig és visszatértek Vladikavkazba. Harmadik útjuk K felé vezetett. Tarantásszal (négykerekű fedeles kocsival) Grozniba (Groznij) mentek, onnan lóháton Veden, Botlich, Chunzach településeken át Gunib váráig (lásd az 5. ábrán szaggatott vonallal) jutottak el. Ezután a poros sztyepen kocsiztak a Kaszpi-tenger partján fekvő Petrovszkba, onnan gőzhajóval mentek Bakuba, majd vonattal Tifliszbe és Batumba (1. ábra). Átkeltek a Fekete-tengeren Konstantinápolyba, és Athén, Korfu, Trieszt érintésével tértek haza. A IV. expedíció (1887) Déchy a negyedik kaukázusi útján ismét a hegymászó szenvedélyének hódolt, de azért a glaciológiai megfigyelésekről sem feledkezett meg. Világhírű útitársra lelt: Douglas W. Freshfield (1845-1934) angol földrajztudós és hegymászó csatlakozott hozzá, aki 20 évvel korábban elsőként mászta meg az Elbrusz K-i, alacsonyabb csúcsát (5593 m) és a Kazbeket. Freshfield magával hozta régi kaukázusi vezetőjét, a svájci Chamonix-ből származó François Devouassound-t, akivel jött testvére, Michel és unokatestvére, Joseph Désailloud is. Freshfield a legmodernebb topográfiai mérőműszerekkel szerelte fel magát, és így lehetőség nyílt pontosabb felmérő munkára. Vladikavkazból telegán Nalcsikon át Atazsukin faluba mentek, majd lovas karavánnal folytatták útjukat az Elbrusz K-i lábánál fekvő Uruszbijba (3. ábra, szaggatott vonal). Átkeltek az Adir-hágón (3661 m) a hegység D-i oldalára, Szvanéciába (Dél-Oszétia), ahol a 4000 mes Leila-hegységet keresték fel. Visszafelé a Canner hágón (3960 m) keresztezték a Kaukázus fő gerincét. Elhaladtak a Dich-tau (Kostan-tau, 5204 m) Ny-i oldalán, topográfiai felméréseket végeztek az éles ék alakú hegyoromról, mely a Kaukázus második legmagasabb csúcsa. Első megmászását a következő - 1888. - évben egy angol expedíció kísérelte meg svájci vezetőkkel, de valamennyien odavesztek. Földi maradványaikat 1889-ben egy másik angol expedíció amelynek Freshfield is tagja volt -, sem találta meg. A hágókon, gleccsereken való átkelés során a Déchyexpedíció tagjai is fagysérüléseket szenvedtek, de végül szerencsésen visszajutottak Vladikavkazba. Az V. expedíció (1897) Családi okok miatt Déchy kaukázusi expedícióinak évenkénti sorát egy évtizedes szünet szakította meg. De a magashegyek szeretete és kutatásszomja 1897ben ismét a hegységbe vonzotta. Újabb terveiről így vallott könyvében: „Úgy gondoltam hogy ki kell egészítenem utazásaimat, s miután áttekintést nyertem a Közép-Kaukázus havasi világának orográfiájáról és gleccseres jelenségeiről, s lefényképeztem a geográfusra nézve legnevezetesebb pontjait: lépteimet már most a Keleti- és Nyugati-Kaukázus hegyvidéke felé kell irányítanom, amelynek magasabb öveire még mindig az ismeretlenség homálya borult." Déchy ekkor már 46 éves volt, de azért útiprogramjába merész alpinista feladatokat is felvett, mint pl. a hegység harmadik legmagasabb csúcsának, a Kazbek -