Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Érd természeti értékei (Balázs D.)
ÉRD TERMÉSZETI ÉRTÉKEI Erd város 60 km"-nyi területe nélkülözi a látványos domborzati formákat, felszínén mégis igen változatos növényvilág alakult ki. Dél felől a lösszel borított Mezőföld húzódik, kiemelt pannon rétegeinek a Duna által alámosott falai alatt létesült a város ősi magja, llamzsabég vagy Ófalu. A település kiterebélyesedő ENy-i része azÉrd-Tétényi-mészkőfennsíkra nyúlik fel, míg a Duna felőli K-i oldal, az Érdi-öblözet a Duna jelenkori sík ártere 1 . /. Az érdi Mezőföld. Ennek a táj résznek eredeti növényzete a pusztafüves szryeprét, melyet szigetszerűen cserjés-tölgyesek, talárjuharos lösztölgyesek tarkítotlak. A csemozjom talajú, jó termőképességű pusztákat már az Árpád-korban ekés művelésbe vonták, a török uralom megszűnte után pedig a betelepített népek teljesen kultúrtájjá alakították át. A pusztai növénytársulások reliktumai a Duna mentére, a Benta és Zámor patakok sekély völgyeléseibe húzódtak vissza. 2. Az Érdi-fennsík. Ez a táj rész a Duna felől ÉNy-ra fokozatosan emelkedő Érd-Tétényi-mészkőplató középső szakasza, Érdhez tartozó legkiemelkedőbb pontja 274 m magas (a Duna szintjéhez viszonyítva 175 m). A terület Sóskút felé eső részét középső-miocén korú, gyengén karsztosodó szarmata durvamészkő borítja, míg a Törökbálint felőli ÉK-i részen a lepusztult mészkőtakaró alól előbukkan az idősebb, alsó-miocén kavicsoshomokos kőzctösszlet. A mészkövön erősen humuszos, sekély vastagságú, úgynevezett rendzina talaj alakult ki, az utóbbi terület dúsabb növényzete alatt pedig vastag barna erdőségi talaj képződött (1. ábra). A vízszegény, csekély termőképességű remiz inás területet eredetileg karsztbokorerdő, pusztafüves lejtős sztyeprétek, sziklagyepek borították. Jellegzetes növényei a boróka, galagonya és som, a lágyszárúak közül az árvalányhajak (Slipa pulcherrima, S. eriocaulis), a magyar bogáncs (Carduus collinus) és a különböző cscnkeszfélék (Festuca sp.). Mivel a területet felparcellázták és nagyrészt beépítették, ez a vegetációtípus eredeti fomiájában már csak a Sóskúthoz tartozó fennsík kis részén található meg. Érden a Fundoklia nevű aszóvölgyben talált utolsó menedéket, de ezt brutálisan károsította a rajta átvezető M7 autópálya hatalmas földtöltése. A völgy felső részében található a világhírű érdi ősemberi régészeti lelőhely, melyet kis területen vedelte nyilvánítottak, az aszó többi része azonban gondozatlan, a környékbeliek szemétlerakónak használják. A völgy kitett mészkőzuzalékos falaiba vésett üregekben nemrég még a szép színes tollazatú gyurgyalogok (Merops apiaster) tucatjai fészkeltek, ma már legfeljebb néhány pár keresi fel ezt a helyet. A gyurgyalag fokozottan védett madárfaj, mivel számuk rohamosan csökken (legfeljebb néhány száz költ Magyarországon); a „Vörös Könyv" szerint egy madár eszmei értéke 30 000 forint (1982). 1. ábra. Erd környékének egyszerűsített talajtípus térképe (Szűcs László 1956nyomán). Talajtípusok: 1. öntéstalaj, 2. barna erdőségi talaj, 3. köves erdőségi talaj, 4. mezőségi talaj, 5. rendzina, 6. humuszos homok. Kötöttség: v. = vályog, v.h. - vályogos homok, h. = homok, h. v. - homokos vályog. - Tclepülésnuigok: D = Diósd, É-Ú = Érd-Újfalu, ÉÓ = Érd-Ófalu, N = Nagytétény, S - Sóskút, SZ = Százhalombatta, T = Tárnok, TB = Törökbálint, Tk = Tököl. Jóval gazdagabb, dúsabb erdős vegetáció alakult ki az említett barna erdőségi talajokon Bia, Törökbálint és Diósd között. A vegyes lombos erdő fő alkotói a különféle tölgyfajok, de közéjük helyenként juhar, szil is vegyül. Ez az erdőség is része annak a tölgyesövezetnek, amely végigkíséri a Dunántúli- és Északi-középhegységet, körbefogva a magasabb régiók bükköseit (lásd hátrább Prinz Gyula térképét a Kárpát-medence ősi növénytakarójáról). Érd területének É-i részét még századunk elején is nagy kiterjedésű, összefüggő erdőség borította, amely a térképen Hamzsabégi-erdő néven szerepelt (2. ábra). Az 1930-as évek parcellázásai után a telektulajdonosok a „haszontalan" erdei fákat kivágták, helyükön konyhakerteket vagy gyümölcsösöket létesítettek. Napjainkban mindössze néhány beépítetlen telken maradt meg a korábbi fás növényzet (3. ábra), ezek
