Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Gábori-Csánk Vera: Az érdi ősemberi telep

WÊÊÊ& ^^'^ImikM^S^^^-, 1. kép. Az érdi ősemberi telep feltárás közben is. A legfelső színiben végül lue- és jegenyefenyő uralta a tetepet. A fentiekből fontos, hogy a rétegek képződése alatt egyetlen lomblevelű sem fordult elő - és a hidegjelző cirbolya sem lett általános ezen a területen, mely csak 1800 m magasan, és az annak megfelelő hőmérsékleten él. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az érdi fennsíkot ekkor sem borította összefüggő fenyőerdő. Ezek a fák valószínűleg csak a völgyben éltek, és a terület jellege: hideg, vagy legalábbis hűvös, száraz sztyep. A kormeghatározás szempontjából ismét lényeges, hogy az egész vadászlelcp a Würm jégkort megelőző, lassan lehűlő időszakában élt. A növénytani/anthrakotomiai vizsgálatok alapján kiszámítható az egzakt hőmérséklet, a csapadékmennyiség, - ezekre az adatokra azonban nem térhetünk ki. Az érdi őstelepen 50 000 darab állatcsont került elő, ami a tábor nagyságához mérten egyedülálló mennyiség. Vizsgálatunk egyrészt a kormeghatározáshoz, másrészt a vadászat jellegéhez adnak tökéletesen megbízható adatokat. (KRETZOI M. 1968; GÁBORI-CSÁNK V.-KRETZOIM. 1968.) A lelőhely faunája 37 állatfajból áll. A csontakkumulációk döntően a vadászott állatok csontjait tartalmazzák - a fauna tehát messzemenően mesterséges összetételű (kitűnő lehetőséget ad a vadászati megfigyelésekhez) egyes fajok százalékos arányának szintenkénti eltolódása azonban jól meghatározza a rétegek keletkezésének az idejét. Mindegyik rétegben és szintben döntően a barlangi medve uralkodik. Mellette jelentős arányban még a jégkori vádló, a gyapjas orrszarvú, kisebb mennyiségben 3 szarvasfaj (gímszarvas, óriásgím, rén), barlangi oroszlán, párduc, hiéna, mariimul stb. fordul elő. Ami a kormeghatározást illeti: az alsó kultúrrétegben szarvasok még nem fordulnak elő, és hiányzanak a sarkköri fajok is. E viszonylag enyhe éghajlatú időszak után csak jóval később, a felső kultúrréteg „d" telepszintjében jelennek meg a hidegjelző fajok - mint a sarki róka, a rén, a mammut, a kőszáli kecske stb. - majd az Equus asinus hydruntinus felbukkanása biztosan jelöli ki a felső szintek korhatárát, az érdi telep életének végét. A vadszamárnak ez a jégkori őse ugyanis a Würm 1 hideghullámálól kezdve többé nem fordul elő a Kárpátmedencében. A legfelső két települési szintben egyébként a barlangi medve mellett a vádló (mellette az azonos ökológiai igényű E. asinus hydruntinus) és a gyapjas orrszarvú