Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Gábori-Csánk Vera: Az érdi ősemberi telep

szerepel jelentős arányban. Ez azonban már a vadászat specializációjával függ össze. Vadászati zoológia Ezzel áttérhetnénk a teljesen újszerű vadászat-zoológiái megfigyelésekre, a vizsgálatok eredményére, melyre ezen a gazdag ősemberi telepen nyílt először lehetőség. Élihez azonban annyi előismeretre lenne szükség, hogy csak a módszer elmagyarázása egy füzetet tenne ki. Ezeket a vizsgálatokat egyébként Kretzoi Miklóssal együtt dolgoztuk ki. (GÁBORI-CSÁNK V.-KRETZOI M. 1968.) Említettük már, hogy az állatcsontok nemcsak szétszórtan, hanem jól körülhatárolható halmokban kerültek az ásatáson felszínre. Két rétegben - és 5 települési szintben. Ezeket, mint minden ásatáson, lxl m-es négyzethálóban gyűjtöttük össze. Azt is említettük már, hogy az állattani anyag döntő része a vadászat eredménye, azaz „konyhahulladék". Milyen kérdésekre kerestünk választ, és kaptunk konkrét, számokkal kifejezhető feleletet? Az első az állatok fajának meghatározása és egymáshoz való arányuk. Ez az őslénytan első lépése. Nem első lépés azonban az, hogy melyik állatból hányat ejtettek el - mégpedig egyes csonthalmonkénl, egyes települési szintenként és összesen. Következő lépés az egyes állatok életkorának meghatározása: újszülött, fiatal, fejlett, szenilis - ami már előrevetiti a vadászat évszakosságát, és azt a kérdést, mekkora húsmennyiséget tett ez 2. kép. Csont halom a nagyobbik lakótérben ki. Választ kaptunk továbbá arra, hogy a völgyieknőket, a „lakóteret" hogyan használták. A kisebbik völgyteknő hátsó, félkörben záródó része pl. hús tárolására szolgált: barlangi medve combcsontjaival volt tele. További kérdés volt az egyes fajok vázrész szerinti megoszlása, miből mi került be a lakóhelyre? Egyértelműen megállapítható, hogy a vad „feldolgozása" már a telepen kívül, a vadászat helyén elkezdődött. A barlangi medve általában egészben került a táborba. Koponyája mindig megtalálható, teljesen széttörve. Ezzel szemben a szarvasféléknél kizárólag a végtagcsontjai találhatók; borda, gerinccsigolya nincsen. Tehát csak a húsban gazdag részeket szállították ide, a mellkas, gerinc, bendő kinn maradt a vadászat helyén. Még érdekesebb a ragadozók vázrész szerinti megoszlása. Ezeknek kizárólag a bőrben maiadó száraz végtagcsontjai kerültek elő, más csontjuk nincs is: a ragadozóknak csak a bőrüket hozták a táborba. Végül ami a húsmennyiséget illeti, egy-egy csontakkumuláció felhasznált anyaga 3 000-től 7 300 kilogrammig terjed, ami az egész település tartama alatt 200-500 000 kg-nak felel meg. Ismételjük, hogy ennek döntő része barlangi medve. A nagy húsmennyiséget természetesen a kizárólagosan hús-táplálkozás magyarázza meg. Az igen érdekes részleteket most mellőzve lényeges az, hogy 1. az érdi telep - nyíltszíni fekvése ellenére és barlangoktól távol - döntően barlangi medvevadásztelep. E tekintetben egyedülálló hely. 2. A lelőhelyen aktív vadászat és határozott specializáció állapítható meg, sőt hús tárolására vannak bizonyítékaink. 3. Ebben 3. kép. Részlet a hústároló verem maradványából