Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
A tizedik számhoz (Szerkesztő)
A TIZEDIK SZÁMHOZ Amikor 1985-ben a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok első füzetéhez a „Beköszöntőt" írtam, mardosta belsőmet a bizonylalanság érzése: vajon sikerül-e életben tartani a kiadványt és legalább három-négy számot megjelentetni belőle? S íme, a jelen füzet sorszáma már kétjegyű! E szerény mérföldkő elérését sok-sok küzdelem előzte meg. Régi bölcs mondás, hogy minden kezdet nehéz. Első javaslatomat egy földrajzi tudománytörténeti kiadványsorozatra vonatkozóan a Magyar Földrajzi Társasághoz nyújtottam be. Az MFT hazánk egyik legpatinásabb tudományos egyesülete, de nem áll mögötte olyan gazdasági háttér, amely támogatást adhatott volna egy ilyen vállalkozáshoz. Nem maradt más lehetőség, mint az önerőből való megvalósítás, a múzeum lelkes híveinek közadakozásából. Manapság könnyű egy lapot indítani, de 1985-ben ennek bürokratikus aigedélyezési korlátai voltak. A több lépcsős eljárási folyamai első stációja Érd város tanácsának művelődési osztálya volt, az engedélykérő űrlapot véleményezésre ide kellett benyújtani. Az osztály akkori vezetője, Hatvani Istvánné ugyan jóindulattal kezelte a még gyermekcipőben járó múzeum ügyeit, de a kiadványtervtől enyhén szólva megriadt. Végül sikerült őt meggyőzni arról, hogy semmi politikai kellemetlensége nem támad belőle, a nyomdaszámla kifizetéséhez pedig már összegyűjtöltük a szükséges 80 000 forintot. Rákerült tehát az űrlapra az első körbélyegző és aláírás. A második lépcsőfok a Pest Megyei Tanács volt, mert a legfőbb engedélyező szervhez vezető úton ennek a hivatalnak a jóváhagyását is meg kellett szerezni. Itt újabb hónapokig tartott az ügyintézés, mivel kiderült, hogy kiadványunk nem szerepel a megyei művelődési osztály 1985. évi tervében. (Ugyan hogyan is került volna bele?) Indoklásokat, magyarázatokat, pénzügyi „bizonyítékokat" kérlek, de végül is megszületett az újabb körpecsét. Következeit az illetékes legfelső hatalom: a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatósága. Itt már be kellett mutatni az összes kéziratot, valamint két dokumentumot. Az úgynevezeti szerkesztői zárójelentésben össze kellett foglalnom a kiadvány megjelentetésének indokait, tartalmát. A másik dokumentum, a lektori jelentés elkészítését Martinovich Sándor érdi térképész vállalta. Ebben ki kellett jelentenie, hogy a kézirati anyagot átvizsgálta és „nem talált benne politikai, ideológiai szcmponlból kifogásolható részeket." Mindezek után a Kiadói Főigazgatóság 54 525/1985. szám alatt engedélyezte a kéziratok sokszorítását. Mivel nem sikerült állandó kiadási engedélyi szereznünk, és a tanácsi szervek pénzügyi terveibe se kerüli bele a múzeumi kiadványsorozat, minden egyes szám megjelentetése alkalmával a fenti tortúrát kellett végigjárnunk. Igaz, már gyorsabban ment az ügyintézés, mert megismertük a kiskapukat, és kiadványaink első számait kezünkben lobogtatva, könnyebben átsiklottunk rajtuk. Nem kevesebb gonddal járt a kiadványok pénzügyi fedezetének előteremtése. Bár a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok minden munkatársa „ingyen" dolgozik, de a nyomdaszámlát ki kell fizetni, és az nem kevés. Ráadásul a költségek évről évre emelkedtek, és a 8. szám már több mint 200 000 forinlba került. Mivel a lapot 1000 példányban készíttetjük, egy példány nyomdai önköltségi ára már 200 forint fölön van, de a 60 forintos eladási árat nem emeltük. A nyomda költségek egy részét hirdetési díjakból fedeztük, de őszintén meg kell mondanunk, hogy ezek a reklámok vajmi kevés hasznot hoztak a hirdetőknek, ők valójában burkoltan a kultúrál lámogatták, amiért köszönet illeti őket. Közülük külön is említést érdemel a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat, mint legfőbb mecénásunk. Két alkalommal pénzügyi juttatást kaptunk a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályától, az utóbbi számok megjelenését pedig Érd város tanácsának, illetve önkormányzatának segítsége tette lehetővé. Bízunk benne, hogy ezt a támogatást a következő években is megkapjuk. A jelen kiadvány végén közöljük az első tíz füzetben megjelent írások összevont bibliográfiáját. Ez bizonyság arra, hogy munkánk eredményesen szolgálta nemcsak a geográfiát, hanem egész nemzeti kultúránk hagyományainak ápolását is. A szerkesztő
