Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Wojtilla Gyula: Baktay Ervin, az indiai szellemiség közvetítője
BAKTAY ERVIN, AZ INDIAI SZELLEMISÉG KÖZVETÍTŐJE* Dr. Wojtilla Gyula ÖSSZEFOGLALÁS Baktay Ervin (1890-1963) az indiai művészet nemzetközileg elismert kutatója és az ind kultúra magyarországi népszerűsítésének rendkívül sikeres művelője volt. Könyveit, cikkeit, előadásait a biztos tárgyi ismeretek, az Indiában eltöltött évek tapasztalatai, valamint a szerzőnek a feldolgozandó témához történő szimpatikus, megértő, a dolgokat „belülről" értékelő képessége, s nem utolsósorban a ragyogó írói stílus tette különösen értékessé és maradandóvá az India iránt érdeklődők számára. A sokoldalú tehetséggel megáldott Baktay életművében különleges hely illeti meg azokat az írásait, amelyek a hinduizmus különféle kérdéseivel foglalkoznak. Ezek azok a munkák, amelyek egyrészt hatalmas népszerűséget szereztek számára, másrészt értetlen, rosszindulatú kritikát váltottak ki. Baktay egész életében élénk érdeklődéssel fordult a filozófia és a vallástörténet felé. A hinduizmussal még gimnazista korában, igaz kis kerülőúton, a teozófia segítségével ismerkedett meg. Ennek az volt a nagy haszna, hogy a teozófiai íróktól megtanulta - Indiát szeretni. Miközben Münchenben festőművésznek készült, részben mestere Hollósy Simon hatására, eltávolodott a teozófiától, és elkezdte szorgalmasan tanulmányozni a német ideológiai szakirodalmat. Elsősorban Paul Deussennak, Schopenhauer tanítványának könyveit és fordításait forgatta. Köztudomású, hogy ezek a munkák a német tudományosság kiváló alkotásai, és így nem csoda, hogy Baktay szilárd, megbízható ismeretanyagra tett szert igen korán. A német irodalom révén megismerkedett azzal a különös jelenséggel is, amelyet Goethétől a századvégig nyomon követhetünk, és amely egy jó értelemben vett, a művészetetés a tudományt megtermékenyítő „indiarajongás" volt. A következő években nagy szerepe volt sógorának, UmraoShergilnek abban, hogy Baktay szemlélete továbbra is szerencsés irányban formálódjék. Umrao Shergil javaslatára fogott hozzá még a fronton F. W. Bain pszeudoszanszkrit meséinek fordításába, amelyek igen népszerűek lettek, és végeredményben jó szolgálatot tettek az ind kultúra magyarországi népszerűsítésének. Rendkívül érdekes Baktay előszava a legkorábban megjelent kötethez, „A hajnal leányához". A háború és az azzal járó értékrendválság mély hatással volt rá, úgy mint a korabeli európai írástudók közül sokakra. Ugyanakkor az ind eszmeiségtől ő is sokadmagával valóságos segítséget vár és lelkesen írja: „De Európa időnként, amikor önzésének útvesztőjében megállt: fölfigyel és odafülel, mit hallott nővére az Igazság szavaiból. És az ősi Ázsia kincsestára tárva-nyitva áll előtte, csak szív és lélek kell hozzá, hogy merítsen belőle" (BAIN 1918). Erre volt már a történelemben példa, a letűnő antik kultúrát a keleti gyökerekre visszamenő kereszténység változtatta európai kultúrává ismét egy válságos időszakban, éspedig az eszmék erőszakmentes erejével. Ezt 1918 után kevesen vették észre, az eredmény ismert: a fasizmus és a sztálinizmus addig soha nem látott szörnyűségeket zúdított az emberiségre. Hogy ez a probléma mennyire foglalkoztatta Baktayt, az igen világosan kiderül a Rabindranáth Tagore-ról írt, 1922-ben megjelent könyvéből. Ez a munka az akkor népszerűsége csúcsán lévő költő kitűnő életrajzát, műveinek értő és élvezhetőén megírt bemutatása mellett nagy helyet szentel a kelet-nyugati szellemi konfrontációnak. A hinduizmus világképét vagy az Isten-ember viszony misztikus élménye költői megragadásának tagore-i Elhangzott előadás Baktay Ervin születésének 100. évfordulóján 1990. június 5-én, az Érden rendezett ünnepi ülésen.
