Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Wojtilla Gyula: Baktay Ervin, az indiai szellemiség közvetítője

mesterrnűveit elemezve a filozófia számos alapkérdésére keres választ. Tagore-nak a társadalmak egymáshoz való viszonyáról, a nacionalizmusról és ennek ellentéteiről, a kozmopolitizmusról vagy az internacionalizmusról vallott nézeteit bemutatva meggyőzőerővel hangoztatja az egyén felelősségét saját maga és közvetve a társadalom megújításában. Saját magunk megismerésére India évezredes kidolgozott módszereket tud Európa rendelkezésére bocsátani. Ezzel szemben, írja Baktay, rendkívül káros és veszedelmes, ha egy teóriát a hatalom eszközeivel embermilliókon kívánnak kikísérletezni. Fölmerül persze a kérdés, hogy önmagunk megismerése nem válik-e öncélúvá, és egyáltalán mennyire válhat ez a cselekvés akadályává. Ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Az ind felfogás nem vezet tétlenségre: csak azt a tevékenységet szünteti meg, amelyet mi nyugatiak, úgy látszik, egyedüli tevékenységnek tartunk: az anyagi, elkönyvelhető, eredményt hozó, érdekektől szított, mindig valami vagy valaki ellen irányuló tevékenységei". (BAKTAY 1922). Ebből a megállapításból láthatjuk, hogy Baktay mennyivel világosabban látta és fogalmazta meg az ind világnézet egyik leglényegesebb kérdését, mint a magyar indológusok többsége vagy akár a két világháború közötti, a hinduizmussal érdemben foglalkozó tudósok: elég ha a világhírű Albert Schweitzer: „Die WeltanschauBaktay Ervin ÚTLEVÉL •-^PASSEPORT. Magyar Kir4lysag>— Itfyauiiie[ de Hongrie. Az útlevél sii.na N*- da passeport A lulâjdonôs neve Non iá porltur A vele utazó feleseiének, neve Acmmpaxni de sa femme Vele utazik Et de sa 503.075 \i - Ve//*// 'ó - Állampolgársági : magyar. Nationalité: hongrois. ung der indischen Denker" c, 1935-ben megjelent nagyhatású művére gondolunk. Baktay felfogása nem kis mértékben helyes módszertani felfogásából ered, ami abban áll, hogy az ind kultúrát, a hinduizmust saját fogalomrendszerén belül maradva kívánja megérteni, nem a kívülálló európai gondolkodásmódjába belekényszerítve, erőltetetten magyarázni, vagy úgy, hogy adathalmazokat gyártunk egyes fogalmak körül, vagy úgy, hogy saját teóriánk Prokrüsztész ágyába kényszerítjük azokat. Baktay ellen nemegyszer elhangzott Tagore könyve, méginkább későbbi „Szanátana dharmája" kapcsán, hogy ő a hinduizmus propagálója, sőt valóságos hívője lett volna. Ez a dolgok alapos félreismeréséből fakad. Minden valamit magára adó indológus tisztában van azzal, hogy hindunak csak születni lehet, azzá senki idegen nem válhat. Baktay kifejezetten ki is jelenti, hogy ő nem a hinduizmus propagandistája, de aki figyelmesen elolvassa szóbanforgó könyveit, annak ezt nem is kell magyarázni. A Tagore-könyv jól illusztrálja Baktay veretes európai műveltségét, és azt is tudjuk, hogy Baktay 1924-ben egy országos pályázaton filozófiai díjat nyert, ami azt is mutatja, hogy érdeklődése egyáltalán nem volt egyoldalú, különösen nem egy adott vallási rendszer hívéé. Arról pedig külön nem szabad elfeledkeznünk, hogy a KámaBaktay Ervin útlevelének elsé) oldala (a Magyar Földrajzi Múzeum archívumából)