Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához (II. rész)

is megfordult

24

. Ugyanebben a műben arról is tudomást szerezhetünk, hogy ez a „híres magyar asztronómus" Pará város (ma: Belém) földrajzi koordinátáit is meghatározta

2 Noha Szentmártonyi nem hittérítőként működött Brazíliában, hanem a király megbízott matematikusa és csillagászaként, ő is áldozatul esett Pombal márki

26 jezsuitaellenes intézkedéseinek. 1760-ban a Sào Luis közelében fekvő Ibyrajubában a katonák letartóztatták, Portugáliába szállították és ügyének kivizsgálása nélkül börtönbe vetették. Mária Terézia közbenjárása ellenére is csak 18 év múltán, Pombal bukásakor szabadult ki, 1770ben. Bécsben felkereste a királynőt, majd egy ideig Csáktornyán élt unokaöccsénél és segédlelkészként működött a közeli Belica faluban az 1793-ban bekövetkezett haláláig

27

. Nagy kár, hogy nem írta le visszaemlékezéseit a brazíliai tevékenységéről. Fáy Dávid 1753. július 16-án egyszerre három magyar misszionárius érkezett az észak-brazíliai Sào Luis kikötőjébe: Fáy Dávid, Szluha János és Kayling József

2

*. Működési területük, missziós tevékenységük hasonlóságot mutat, tragikus sorsuk is közös. Legjobban ismerjük Fáy Dávid életútját, mivel amerikai utazásának első részéről - saját levelein kívül - Kayling tudósított, a börtönévek megpróbáltatásait, majd halálát pedig cellatársa, a német Anselm Eckart írta le. Fáji Fáy Dávid tehetős földbirtokos család gyermeke, apja Fáy Gábor alispán volt. Az Abaúj megyei Fajban született 1721. január 12-én vagy február 22-én. A kálvinistából lett katolikus apa fiát a nagyszombati jezsuitáknál neveltette. 1736-ban bekerült a bécsi noviciátusba. majd az újoncévek után Nagyszombatban bölcselőii tárgyakat tanult. Ezután Sopronban és Győrött tanított, és közben jelentkezett missziós szolgálatra. Az engedélyt 1752 májusában kapta meg, és nyomban el is indult Lisszabonba. A portugál nyelv elsajátítása és a missziós munkára való felkészülés után - a fentebb már említett két honfitársával - 1753. június 11-én szállt hajóra a Tejo torkolatában. Utazásuk történetét a hazaküldött leveleiből ismerjük. A portugál flotta 40 hajóból állt, köztük 8 hadihajó is volt, mivel az afrikai partok közelében kalóztámadástól kellett tartamok. 46 napi vitorlázás után érkeztek meg a franciák által alapított Sào Luisba (Szent Lajos). A kikötőváros a hasonló nevű sziget Ny-i oldalán, a Sào Marcos (Szent Márk)-öböl partján fekszik. Fáy a szigetet és a várost Maragnon néven említi latin nyelvű leveleiben, ami megfelel a portugál Maranhäo-nak és kiejtése „maranyon". Ma Maranhäonak nevezik az egész tartományi, amely a Gurupi folyótól a Parnaibáig tart, de abban az időben sokkal távolabbra nyúlt. A Maragnon-Maranhäo név több téves következtetésre adott okot, mivel összeFáy Dávid misszionárius arcképe. A festményt a boldogkőváraljai kastély képtárában őrizték, a II. világháború után nyoma veszett cseng a spanyol Maranon (ejtsd: maranyon) folyónévvel, az Amazonas egyik fő ágával

29

. Fáy Dávid utazásainak színtere a Sào Marcos-öbölbe torkolló folyók mellékére korlátozódott"

1

, elsősorban a Pindaré vagy Pinaré menti redukciókban tartózkodott hosszabb ideig. Kapcsolatba került több indián népcsoporttal, különösen a guajajára és amanayé törzsekkel. E népek életéről, szokásairól szóló levélbeli közlései az etnológia számára értékes forrásanyagok. Mivel a természettudományokban nem volt kellően jártas, geográfiai leírásai sok naivitást tartalmaznak. Földrajzi vonatkozású tudósításainak jelentőségét az is csökkenti, hogy azok nyomtatásban csak másfél évszázados késéssel jelentek meg, amikor a geográfiai ismeretek előrehaladása következtében csak kuriózumnak számítottak

31

. Fáy Dávid az amanayé indiánoknak redukcióban való letelepítése kapcsán összetűzésbe került a gyarmati hatóságokkal, amelyek akkortájt már nem jó szemmel nézték ajezsuiták terjeszkedését. Mielőtt még megérkezeti volna Pombal őrgróf rendelete ajezsuiták kiutasításáról, Fáy Dávidot és több társát letartóztatták, és 1757 végén Párából hajón Portugáliába toloncolták. Itt előbb a spanyol határ közelében fekvő Almeida börtönébe került, majd a hírhedt Szent Julián-erődbe (Sào Juliào da Barra, Lisszabontól Ny-ra). Itt hunyt el hosszú szenvedés után 1767. január 12-én.