Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához (II. rész)

Brentán K. Éder F Zakarjás J. Orosz L. Limp F. Szertmártonyf FáyD. Szluha J. Kayling J. -9 6 «zu»!*« + «IhaMloz*« mlMzlôtwn 111111] böf tönb*n A tanulmány 1. és II. részében szereplő dél-amerikai magyar jezsuita misszionáriusok életútjának kronológiai összehasonlító táblázata Szluha János Teljes neve: Szluha Nepomuki János (portugálul: Joâo Nepomuceano Szluha vagy Szluka). A Külső-Szolnok megyei (Erdély) Gyaluban született 1725. augusztus 23án, bárói címet viselő arisztokrata családban. Budán végezte középiskoláit, és 1738. október 14-én felvették a jezsuiták noviciátusába. Fölszentelése után néhány évig Sopronban tanított, majd jelentkezett misszionáriusnak. Fáy Dáviddal együtt 1753. július 16-án érkezett a brazíliai Sào Luisba és hét évet töltött Maranhào tartományban. 1759 novemberében kellelt elhagynia Brazil iát és Portugáliában börtönbe vetették. O szerencsésebb volt, mint társai: a tábornoki rangban osztrák szolgálatban álló testvérének köszönhetően néhány hónap múltán sikerült kiszabadulnia és 1760-ban hazatérhetett. 1763-ig tanárként m üködön, 1763-70 között a császári hadsereg tábori lelkésze, majd rendje feloszlatásáig (1773) a győri kollégium rektora volt. Nem sikerült kideríteni, hogy mikor halt meg. Dél-amerikai munkásságáról kevés és ellenőrizhetetlen adataink vannak. Fáy Dávid leveleiben említi, hogy többször találkoztak, tehát Szluha is a maranhäoi missziókban tevékenykedett, feltehetően az amanayé indiánok közt. Semmi bizonyítékot nem találtunk arra, amit Ács Tivadar állít, hogy ti. Szentmártonyinak „hű segítőtársa" volt

32

. Viszont Picard (1895) szerint Szluha az alkotója Maranhào tartomány térképének, mely részben Brazíliában, részben Lisszabonban készült, s Brazíliából átadták Reviczki Antal atyának, megérkezett Budára 179l-ben és azóta nyoma veszett

33

. Arról sincs tudomásunk, hogy Szluha Jánostól maradtak volna fenn Dél-Amerikából küldött levelek. Kayling József A brazíliai Maranhào tartományban tevékenykedő három magyar misszionárius közül Kayling Józsefről tudunk legkevesebbet. Vitatott nevének írása (Keyling, Kailing), nem tisztázott születésének és halálának pontos időpontja, helye. Csak annyit tudunk róla biztosan, hogy Fáy Dáviddal és Szluha Jánossal együtt került ki Brazíliába, Maranhào tartományba, onnan pedig 1759 körül portugáliai börtönbe. Csak Pombal bukása után, 1777-ben szabadult ki, Szentmártonyi Ignáccal együtt. Hazatérése után - Bangha (1937) szerint - Selmecen, majd Bélabányán volt plébános. Utazásairól - tudomásunk szerint nem maradt fenn érdemleges írásmű

34

. * Befejezésül néhány megjegyzés. Az eddig ismertetett kilenc misszionárius utazón kívül még több magyar származású jezsuita hittérítő járt Dél-Amerikában, de biográfiai adataik, valamint működésük eredményei még feltáratlanok. Róluk, valamint a nem szerzetes utazókról egy későbbi dolgozat keretében adunk számot. Dr. Balázs Dénes Érdliget Sárd utca 45. H-2030