Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Le Calloc'h, Bernard: Kőrösi Csorna Sándor Aleppóban
könnyű kapcsolatot találni az induló karavánokkal. Bagdad felé a legrövidebb út a szíriai sivatagon keresztül vezetne, de délen nomád portyázok fenyegetik a kereskedőket, senki nem kockáztatja az életét, inkább északnak vagy keletnek indulnak, Moszul, Urfa vagy Diarbekir felé. Úgy látszik. Körösi Csornának nem sikerült olyan karavánt találnia, amely egyenesen célba vitte volna. 1825. január 28-án kelt, az indiai hatóságokhoz intézett levelében előadja, hogy mire Moszulba ért, többször is karavánt kellett cserélnie. Látogatás Esdras de Picciottónál, az osztrák főkonzulnál Az elviselhetetlen nyári hőség miatt a piacon „egyszerű ázsiai ruhát" vásárol: a székely vándor beduinnak öltözik. Ez egyrészt sokkal kellemesebb viseletnek bizonyul, mint az európai, másrészt jobban belevész a környezetbe. Ismeretes, hogy a külföldiek könnyen esnek a rablók áldozatául. A török igazságszolgáltatás irtózatos büntetései ellenére is kétes a közbiztonság Szíriában. Csoma április 20-án jelentkezik az osztrák főkonzulátuson. Ez a „medina" negyedben van, a velenceiek egykori „fondaco"-jában. Kertekkel körülvett terjedelmes épülettömb, irodákkal, raktárokkal, tágas lakásokkal, teraszokkal és istállókkal. 1817 óta az osztrák főkonzul egy toszkánai zsidó nagykereskedő, akinek a családja Livornóból származott, de ő maga Aleppóban született, 1775-ben. A neve Esdras de Picciotto. Picciottót korántsem kell úgy elképzelni, mint a korabeli Kelet zsidó férfiait. Olasz ember ő, olasz módon él és úgy is öltözködik. Mindössze annyi a különbség, hogy a zsidó szokáshoz híven szakállat visel és mindig kalapot hord, még az irodájában is. Levelezését olasz nyelven intézi, nem pedig németül, abban az időben ugyanis az összes Közel-Keleten működő osztrák konzul olasz volt. Picciotto az osztrák állampolgárságát akkor nyerte el, mikor Napóleon feloszlatta a toszkánai nagyhercegséget egy rövidéletű „etruszk" királyság javára. Nemesi névhasználata („de") arra utal, hogy - csakúgy, mint édesapját - a német-római császár lovaggá ütötte s így az osztrák nemességhez tartozik. Konzuli szerepét nagyon komolyan veszi. Kötelességének tartja, hogy az Aleppón keresztül utazó osztrák állampolgárokat fogadja, segítse, esetleg kalauzolja. 1817 és 1819 között többször tartózkodik a városban Johann Martin Honigherger erdélyi szász orvos, ismertebb magyaros nevén: Honigberger János Márton. Orvosi gyakorlatot folytat, kezeli a Picciotto család tagjait, tanulmányozza a helyi növényzetet és a hagyományos arab orvoslást. Közben súlyosan megbetegszik, felépülése után útra kel India felé. A korabeli orientalisták sokat köszönhetnek Picciotto támogatásának, így a lengyel gróf Wencestaw Rzewuski, az olasz Enegildo Frediani 12 , az osztrák Karl Anton Bellino és a svéd Jacob Berggrén ]y . A főkonzul a felkelés idején sokat fáradozik a városért, igyekszik megkímélni az embereket, a javakat és hatékonyan közreműködik a fegyverszünet megkötésében. A Közel-Keleten utazó osztrák állampolgárok többségükben olaszok (triesztiek, lombardok, velenceiek, toszkánaiak). Egy-két bécsi is akad, de magyar abban az időben nem fordul elő. Még az 1818 őszén Bécsből érkezett magyarországi szlovák Anton Swoboda is csak osztráknak számíthatott az iratai alapján. Biztosra vehetjük, hogy Körösi Csoma Sándor az első magyar, akivel a főkonzul találkozott. Az a körülmény, hogy nemcsak magyar, hanem ezentúl erdélyi és székely is volt, még jobban felkelthette az érdeklődését. Talán nem is tudta, mit jelent a székely hovatartozás. Soha magyar nyelvű útlevelet nem látott, - és még most sem láthat, mivel a kezében tartott irat is csak határátlépési igazolvány, nem pedig útlevél. Milyen nyelven érthetnek szót? Körösi Csoma kiterjedt nyelvismerete ellenére sem találnak közös nyelvet, így feltehetően tolmács segítségével folyik a beszélgetés. A főkonzul - szokása szerint - érdeklődik ügyfele úticélja felől. Nem kétséges, izgathatja Körösi Csoma hihetetlen terve: Belső-Ázsiába utazik a magyarok őshazájának felkutatására. Bizonyára hóbortos gondolatnak minősíti ezt az otthonülő üzletember, aki életében keveset utazott és még soha nem járt Európában. Az útlevéllel kapcsolatosan - véleményem szerint megsejti a csalást, annyira gyanús ez a furcsa igazolvány (3. ábra). De nem kívánja az örömrontó szerepét játszani. Megsajnálja a szegény vándort, aki rögeszméjének él és a legnehezebb körülmények között idáig már eljutott. Meglehet, célzást sem tesz a gyanújára, bár tisztában van azzal, hogy nem alaptalan. Látván, hogy már kétszer is láttamozták, Alexandriában és Latakiában, ő is odateszi láttamozását az útlevél szélére, a következőképpen: „Visto in questo Cesareo Regio Consolato Generale e restituito all' Esibitore che parte per Bagdad via di Mardiné e di Mosul. Aleppo 20 Aprile 1820. Esdras de Picciotto" 14 . Feltűnik, hogy óvatosan kerüli az előző konzulok, az alexandriai Champion és a latakiai Lazzari kifejezését: „entroseritto latoré", illetve „entroseritto signor". Csupán annyit mond, hogy az illető „bemutatta" igazolványát (Esibitore a.m. a bemutató), az aláíró hatóság azt nem tudta elolvasni és megfejteni. így nem is állhat jót sem tartalmáért, sem érvényességéért. Öt hét Aleppóban 1820. április 20-án írja alá Esdras de Picciotto Csoma „útlevelét". A magyar őshazakutató utazhat „Bagdadba, Mardinon és Moszulon keresztül". Úgy látszik, nehezen talált arrafelé készülő karavánt, mert csak egy hónapra rá, május 19-én kél útra. Összesen tehát harmincnyolc napig tartózkodik Aleppóban, holott szándékában állt minél előbb továbbutazni.
