Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Bethlenfalvy Géza: Baktay Ervin szerepe a Körösi Csorna-kutatásban
De volt-e értelme mindeme áldozatnak, használ-e Csorna emlékének, hogy végiglépkedünk azokon a köveken, amelyeken ő járt? Nos, nyilvánvalóan a turisztikai teljesítményen túl csak akkor van jelentősége az ilyen vállalkozásnak, ha az valahogy szellemi értékbe fordul át, és Baktay Ervin igazi érdeme, hogy erre a transzformálásra képes volt. Duka könyve a tényanyagot gyűjtötte össze Csornáról, és a dokumentumok, levelek, ügyiratok sokat elmondanak. Baktay a maga élményeivel, beleélési képességével, képzeletével, egyszóval művészi tehetségével életet lehelt a ködbe vesző figurába, életre keltette a száz évvel előtte haladó tudóst. Ehhez kellettek a lázban, halálos fáradtságban átkínlódott napok, hetek, a megvadult lóról való lebukás Parkácsikban, és az ott élő emberekkel való találkozások; Ise Namgyal talán magát Szangye Puncogot keltette életre Baktay fantáziájában, és így a mienkében is. Azt, hogy Csorna nem merült feledésbe, nagyrészt Dukának köszönhetjük. Azt, hogy Csorna-kultusz jöhetett létre, hogy személye eszményképként valóban hatékonynyá váljék, az Baktay Ervin érdeme. Csorna életművének, jelentőségének széles körű megismertetése érdekében Baktay Ervin fáradhatatlan volt. Munkásságának Csornával kapcsolatos vonulata kél szakaszra osztható. Az első szakasz lényege az útiélmény írói feldolgozása. Már 1929-ben megjelent a Pesti Hírlapban az a Keleti levelek c. sorozat, amely az első fő mű alapját képezte. A világ tetején - Körösi Csorna Sándor nyomdokain Nyugati Tibetben címen kiadott útirajz (1930), mely egyébként a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtárában jelent meg, hatalmas könyvsiker volt, hamarosan három kiadást is megért. A siker titka természetesen az írói tehetség, a „kiváló tollforgatás", mint Stein Aurél írja gratulációjában, de hozzájárult a romantikus téma és az a 60 kép is, amivel Baktay a könyvet gazdagította. Természetesen ezek után a Csorna személye és életműve körül lebegő titok csak jobban izgatta Baktayt, és hozzálátott a Csorna-szakirodalom rendszeres áttanulmányozásához. Ennek a munkaszakasznak a gyümölcsei is sorra a közönség elé kerültek, 1934-ben A messzeségek vándora, (új kiad. 1960), 1942-ben a Háromszéktől a Himalájáig s végül 1962-ben a Kéírösi Csorna Sándor c. életrajzok. Ez utóbbi mindmáig a Csorna-irodalom 0-h fl-iA: L-T. PERMIT TO TRAVEL IN LADAKH. Hmm* P>*JÍcé+2 &.t+~^Address _ Ii permitted to travel in Ladakh District under cooditiooj laid down in Rules to 117 ai the * Kashmir Visitors' Rules "—reproduced on reverse Baktay Ervin a zanglai kolostorban az általa elhelyezett emléktáblákkal legteljesebb, legigényesebb alkotása. Az azóta megjelent könyvek, tanulmányok csak részletkérdésekben egészíthették vagy korrigálhatták a képet, amelyet ebből a könyvből nyerhetünk. A könyv legfőbb eredménye, hogy Körösi Csorna igazi jelentőségét középpontba állította: emberi nagyságát és tudományos munkásságának értékét. Az alapvető megjelenítő funkción túl a könyv erényeihez sorolhatjuk, hogy az 1960-as évekig terjedő teljes Csornairodalmat feldolgozza és kritikailag értékeli is. Korrigál egy sor téveszmét, mint pl. azt, hogy Csornát végül is megmérgezték, vagy kijavítja a tévesen beidegződött földrajzi neveket, legfőként Zangláét, amit Duka a Wilson által kiadott Moorcroft memoárból vett át tévesen. Új megvilágításba helyezi Csorna viszonyát az angol hatóságokkal, főként Hunter cikke alapján, és saját gyűjtésű tényanyaggal (helyszínen lejegyzett visszaemlékezésekkel, ismeretlen dokumentumokkal) egészíti ki Duka anyagát. Baktay emléktáblákat is készített, és ezeket elhelyezte azokon az épületeken, ahol Csorna több időt töltött, így a zanglai öreg kastélyon és a phuktali kolostorépületen. Érdekes, hogy a zanglai tábla eltűnt, pedig az ottani Baktay Ervin ladaki utazási engedélye (a Földrajzi Múzeum archívumából) Út Captain. QmM Z - tf— VnTT Bnhsk Joint Commütsuntr, Ladáik.
