Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Bethlenfalvy Géza: Baktay Ervin szerepe a Körösi Csorna-kutatásban
BAKTAY ERVIN SZEREPE A KÖRÖSI CSOMA-KUTATÁSBAN* Bethlenfalvy Géza ÖSSZEFOGLALÁS A szerző arra a kérdésre keres választ, hogy milyen szerepet játszott az ind kultúra kiváló kutatója a magyarországi Csorna-kultusz kialakulásában. Baktay az 1920-as években maga is végigjárta Körösi Csorna útját, és mint jénollú író, nagy sikerű útikönyvben adta közre élményeit. Amint egyre jobban beleélte magát Csorna helyzetébe, s mind alaposabban ismerte meg példaképe emberi nagyságát és munkásságának tudományos értékét, sorra láttak napvilágot a Csornával kapcsolatos könyvei és cikkei. Baktay népszerű munkái igen széles körben elterjedtek, és erre alapozva állítja a szerző, hogy a Csorna-kultusz, vagyis Körösi Csornának szinte szentként való tisztelete nagymértékben Baktay sikeres irodalmi tevékenységének köszönhető. (Szerk.) „Itt, ezen a völgyön végig, ezek közt a kövek közt járt száz évvel ezelőtt... - duruzsolt bennem a kegyeletes megemlékezés, amidőn a Banihál-hágón át felmentem Kasmírba, vagy Szrinagarból a Szind völgyébe vivő utat jártam. A Szind völgyében táborozva, szemem folyton a keleti hegyvonulat felé fordult, amerre a nagyenyedi vándor ment, hogy a hófödte hágókon keresztül eljusson Tibet rejtelmes földjére. És napról napra erősebben érlelődött bennem a vágy, aztán a szándék, végül az elhatározás, hogy kövessem Csorna elmosódott lábnyomait túl Kasmíron, végig a sziklás ösvényeken, egészen Tibetig, oda, ahol ő 'olyan nélkülözéseket szenvedett el, amelyek minden más embert kétségbe ejtettek volna'... (Duka). Eltökéltem, hogy a következő nyáron útrakelek és végigjárom Körösi Csorna Sándor egykori útját Ladákhon és Zanszkáron keresztül." így számol be Baktay Ervin élete legkalandosabb vállalkozásának geneziséről az Indiai éveim c. könyvének lapjain (II. kötet, 170. oldal). A Csornával való foglalkozás, sőt azonosulás azonban minden bizonnyal korábbi keletű, hisz Indiába indultakor már poggyászába helyezte Duka Tivadar Csorna-életrajzát. Abban az időben ez volt az egyetlen komoly tanulmány, az is több mint 40 évvel korábban állított emléket Csornának, igaz oly módon, hogy Duka könyve mindmáig minden további kutatás szilárd alapját nyújtotta. De bár a század első évtizedeiben többször is szó esett a magyar sajtóban a nagy székely kutatóról, pl. amikor a Holló Barnabás alkotta mellszobrát kivitték Calcuttába (1902-ben), vagy amikor darjeelingi sírját helyreállították és új táblákat helyeztek rá (1910), mégis Baktay joggal mondja A világ tetején c. könyvében: „nem értékeltük eléggé nagy hazánkfia munkásságának jelentőségét" (11. p.). Vállalkozásával ezt a mulasztást kívánta helyrehozni. Megrokkant egészséggel, saját anyagi és fizikai erejére támaszkodva, az egész nemzet adósságát próbálta törleszteni. Itt most az út nehézségét kellene érzékeltetnem, de mindazok, akik az utóbbi évtizedekben jártak Ladakhban, tudják, hogy ez a vállalkozás még ma sem könnyű, sőt, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ha kis balszerencse kíséri az embert, akkor életveszélyes -, de hatvan évvel ezelőtt még nehezebb volt. Mintegy 1500 km-t megtenni három-négy és fél ezer méteres magasságban, úttalan utakon, orvostól, kórháztól, postától, bevásárlási lehetőségtől több heti gyalogúnál elválasztva, ráadásul akut maláriával megfertőzve, dizentériával küzdve, csigolyasérüléssel lovagolva vagy gyalog -, ez nem kíván további színezést. Hogy Baktay elhatározottságáról és lelkierejéről képet kapjunk, elég ha az útikönyvének Csár és Phuktal közötti szakaszát olvassuk el. Elhangzott előadás Baktay Ervin születésének 100. évfordulóján Érden, az 1990. június 5-én rendezett ünnepi ülésen.
