Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar orvosok a pápuák földjén (K. D.)

vezte a falvak egészségügyi ellátását, oktatta a helyi orvossegédeket (felcsereket). Utazásai során Bougainville és Buka szigetek kiváló ismerője lett. 1960ban az új-guineai Felföldre (Highland) helyezték át, ahol Gorokában mint kerületi egészségügyi felügyelő tevékenykedett. Gorokából később Lae-be került hasonló munkakörbe. Utolsó éveit Port Moresbyben töltötte, mint az egészségügyi szolgálat aligazgatója. Dr. Tuza főleg a betegségek megelőzésében fejtett ki nagy aktivitást, több nemzetközi orvosi kongresszuson képviselte Pápua Új-Guineát. Kászoni Dénes FELDOLGOZÁS ALATT AZ ELSŐ MAGYAR SARKKÖRI UTAZÁS NAPLÓI A földrajz története iránt érdeklődők előtt jól ismert, hogy Hell Miksa és Sajnovics János hajtotta végre a magyar tudósok első sarkkörön túlra indított expedícióját, 1768—70 között. Az utazás célja a 70° 22,5' északi szélesség alatt fekvő Vardö (Varda) szigete volt, ahol a két jezsuita csillagász 1769. június 3-ról 4-re virradó éjszaka megfigyelte a Vénusz bolygó átvonulását a Nap korongja előtt. Mivel a jelenség az éjszakai órákban zajlott le, a megfigyelést olyan helyről kellett végezni, ahol a Nap éjfélkor is a látóhatár felett van. Bár erről az expedícióról számos leírás látott napvilágot, sem az utazás naplója — amelyet Sajnovics János vezetett —, sem a megfigyelési adatok (magának a Vénusz átvonulásának leírását kivéve) eddig nem jelent meg nyomtatásban, még kevésbé magyar fordításban. Sajnovics naplóját, nagyon erősen megrövidített formában, K. J. Littrow bécsi csillagász német nyelvre lefordítva 1835-ben kiadta. Ennek alapján Herman Ottó magyar fordításban közölte a napló egy rövid részletét ,,Az északi madárhegyek tájáról" c. művének függelékeként. Hell észleléseinek néhány kéziratos összegezése, továbbá Sajnovics eredeti naplója már régebben ismert volt a kutatók előtt, de tudományos feldolgozásukat mind ez ideig nem végezték el. Jó másfél évtizede Csupor Zoltán Mihály főtisztelendő úr, a tordasi „Sajnovics gyűjtemény" alapítója és fenntartója, Bécsből megszerezte az eredeti latin nyelvű kézirat fotómásolatait. Amikor hozzájárulásával egybevethettem a napló eredeti szövegét a Littrow-féle német fordítással és annak Herman Ottó által közölt magyar átültetésével, kitűnt, hogy mindkét szövegáttétel számos hibát tartalmaz, emellett érdekes és fontos adatok kimaradtak a német nyelvű kiadásból ! Az ELTE finn—ugor tanszékének szorgalmazására és megbízásából most elkészült a Sajnovics-féle útinapló latin szövegének teljes és megbízható magyar fordítása. A bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló irattárában őrzött naplót, valamint Hell Miksa feljegyzéseit a tanszék felkérésére dr. Deák András muzeológus (esztergomi Vízügyi Múzeum), Dr. Maria Ftrnetsnek, az obszervatórium munkatársnőjének segítségével részletesen áttanulmányozhatta, és a legfontosabb iratokról xerox-másolatokat készíthetett. Már a régebbi, hézagos és hibás fordításokból is kitűnt, hogy Sajnovics János naplója rengeteg érdekes és értékes dokumentumot őriz. A szorgalmas Sajnovics napról napra feljegyezte az utazás fontosabb eseményeit és a Vardőn töltött hónapok munkáit. Naplójában azonban nemcsak természetrajzi, földrajzi és csillagászati adatokat találunk, hanem érdekes megjegyzéseket az érintett helyek lakosainak szokásairól, életéről is. Néhány éve dr. Klinghammer István kartográfus (az ELTE térképtudományi tanszékének jelenlegi vezetője), hosszabb bécsi tanulmányútja alatt kérésemre megtekintette ezeket a kéziratokat, és néhány másolatot is hozott. Már ekkor kiderült, hogy a kéziratok között megtalálhatók Hell Miksa földrajzi helymeghatározásai, amelyeket a Skandináv-félsziget partvonalának pontosabb térképe érdekében végzett. Most M. Firneis asszony jóvoltából előkerült a teljes (letisztázott) mérési jegyzőkönyv anyaga, amelyből pontosan rekonstruálható Hell földrajzi helymeghatározásainak menete, megbízhatósága és feldolgozása. Az újabban Deák András kutatásai nyomán előkerült a kéziratanyag legérdekesebb — és talán egyik legjelentősebb — része a Vardö szigetén végzett földmágneses mérések teljes jegyzőkönyve. E mérések végzéséről tudomásunk volt, de a kutatók a részletes adatsort elveszettnek vélték. Egyébként Hell és Sajnovics utazásuk során a Skandináv-félsziget számos pontján megmérték a mágnestű elhajlását az észak—déli iránytól (a deklinációt), ezek adatai a naplóban fellelhetők. A vardöi részletes feljegyzések azért jelentősek, mert tudomásunk szerint ezek az első deklinációészlelések, amelyeket a Sarkkörön túl, hosszabb időn át rendszeresen és összefüggően végeztek. Amint a jegyzőkönyvből kiderült, 1769. április 27 és június 20 között Hell és Sajnovics naponta többször is leolvasta a mágnestű irányát. A mérésekhez egy 7 hüvelyk (körülbelül 18 centiméter) hosszú iránytűt használtak, amelynek két vége alatt finom fokbeosztás volt; az osztáson a tű helyzetét nagyítóval olvasták le. Naponta átlagosan 4—5 esetben észlelték a deklináció pillanatnyi értékét, de olyan napokon, amikor a mágnesesség erős nyugtalanságot mutatott, 20—23 alkalommal is leolvasták a deklinációt. Az 1769. május 9/10-i erős mágneses vihar idején például 2—5, majd 15 percenként végeztek egy-egy mérést. így összesen 52 nap alatt 500-náI több deklináció meghatározást hajtottak végre. Sajnos kérdéses, hogy az érdekes geodéziai és geofizikai feljegyzések közlésére hol és mikor nyílik lehetőség, bár az adatok iránt külföldön is nagy érdeklődés mutatkozik! ifj. Bartha Lajos