Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Az érdi Kutyavár titka (I. B.)

Az érdi Kutyavár titka Érd földrajzi-történelmi helynevei között évszázadok óta szerepel a Kutyavár. Amikor a múlt század 60-as éveiben Römer Flór is megkereste és lerajzolta, három oldalán még álltak a magas kőfalak. A romokat akkor még a Hamzsabégi-erdő vadona védte-óvta az emberi pusztítástól. Azóta az erdőt kiirtották, a területet felparcellázták és régi kövek nagy részét az építkezők szertehordták. A maradék fák között ma már csak egy alig 7—8 m hosszú, 3—4 m magas falrész tanúskodik hajdani nagyságáról. Ez a még meglevő utolsó faldarab is csigázza az emberek képzelőerejét: honnan erednek a romok, miért hívják Kutyavárnak? A helybeliek hagyományai közül legismertebb az a változat, amelyet Kereskényi Gyula plébános vetett papírra és adott ki az Érdről és Battáról szóló történeti összefoglaló művében (1874). Eszerint „Mátyás (király) Érdhez negyedóra távolságra eső „Kutyavárban" (jelenleg főerdészi lak), melynek az időbeli falai épségben fönnállanak, tartá vadászebeit; az épület mellett egy nagy tó volt, ez kerítéssel körülvéve, mely kerítés romjai mai nap is szemlélhetők, vadak helyéül szolgált. Mátyás honterhes gondjaitól menekülve e helyre ki-kirándult s vendégeivel mulatott. Hogy Mátyás e helyen s környékén többször megfordult, bizonyítni látszik a nép között hátramaradt monda Mátyás király és a tétényi bíróról." (Ezt nem részletezzük, majd mindenki ismeri, hogyan nyúzta meg a bíró a köveket.) A Kutyavárra vonatkozó legrégebbi részletes írásos anyag Tholdalagi Mihály erdélyi követ tollából származik, aki 1627. április 13-án az alábbiakat jegyezte fel naplójában: „13. die Április kedden, az vezér pasával és mufti efendivel menék ki vadászni, sok szarvasokat, őzöket találánk; őzet, nyulakat is nehezen fogánk, 0 10 20 30 40 50.ti A Kutyavár restaurált falrészlete onnan visszatérvén a Hamza bék szárájához, csak közel az, hol az régi magyar királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszegű kőkastélyban, kit a törökök Köpekhiszárnak [Kutyavárnak] hínak egy szép forrás patak mellett megszállánk." (Salamon F.: Két magyar diplomata a tizenhetedik századból. Pest, 1867. 32. o.). Csaknem egy évszázaddal később, 1718-ban Michael Bonbardi (Bonbardus), amikor erre vezetett az útja, szintén megemlékezett a Kutyavárról latin nyelvű írásában: „Ad pagum Erchy ... in Colliculo visitur aedificium in normám Arcis conformatum quod Kutyavár dicunt, eo quod canum Receptaculum sub antiquis Regibus fuerit." (Topographia Magni Regni Hungáriáé. Viennae, 1718. p. 54—55.) Magyarul így hangzik: „Ercsi faluhoz (érkeztünk) ... a dombocskán egy szabályos ívben alakított épület látszik, amelyet Kutyavárnak neveznek, mert ott a régi királyok idejében kutyaházak voltak." A XIX. században — részben az előbbiek nyomán — számos történetíró tesz említést a Kutyavárról. Itt csak Érdy József érdi jegyző szavait idézzük az érdi földrajzi helynevekről Pesty Frigyes felkérésére 1864-ben készített jelentéséből: „Kutya vár; egy vadász lak az Erdő szélén, regényes tájékkal, hol egy régi épület maradványa most is látható. Herczeg Battyány Fülöp volt földes Uraság mintegy 25—30 évvel ezelőtt ezen vadász A Kutyavár alaprajza Virágh Dénes felmérése alapján (Torma István tanulmányából). Ma már csak a fekete színnel jelzett faldarab áll. Az építmény D-i sarkánál egy emlékoszlop állításakor a felszínt egy méterrel lesüllyesztették.