Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Könnyű László: Bettelheim Bernát, a civilizáció magyar úttörője Okinawa szigetén

explorations. Tt may be also assumed that Bettelheim was inspired by his famous fellow countryman, explorer, and linguist, Alexander Csoma de Kőrös, who in 1834, published his Tibetan grammar book and dictionary in India. In London Bettelheim met his future wife, Elizabeth Barwick, who was a registered nurse in London hospital. Marriage greatly enhanced his life, because for thirty years his wife remained a devoted partner, helping him in all of his professional and scientific endeavors. Unfortunately, however, because he converted to Christianity and married an Anglican woman, his Orthodox Jewish parents disowned him. On September 9, 1845 Dr. Bettelheim set sail for the Far East with his wife, and on May 1, 1846 they arrived at the harbour of Naha, Okinawa (Ryukyu Islands). Bettelheim and his followers travelled to the district of Nami Nohe where they established themselves in the church "Gokinzi". The natives nicknamed Bettelheim "Nami nohe no Gancho" which means: the man with the eyeglasses of the mountain's peak. Another native appelation for the Anglican missionary was "Haku Toku Rei" (Haku = rank, Toku = virtue, Rei = command) which stemmed from the missionary's virtuous leadership. In the beginning the Chinese authorities were opposed to the conversion of the natives to Christianity. Although they accepted his professional assistance in combatting illness and disease, they tried in earnest to impede his missionary efforts. Bettelheim translated the Anglican Bible into Ryukyu-Japanese and Chinese. Their political situation improved with the arrival of the Ameri can Navy at Okinawa on May 25, 1853, under the direction of Admiral Berry. Bettelheim became the interpreter and physician for the Navy and assisted in opening of the Japanese harbours for trade. After 8 years work, in 1854 Bettelheim left Okinawa with his family and settled in Brookfield (USA). In the Civil War he was Union majorsurgeon (1863). He died and was buried in Brookfield (Missouri) February 9, 1870. In 1926, a stone memorial was erected in the St. Andrews Anglican cemetery, Okinawa. The memorial has the following insciprions in English and Japanese: "This monument erected in honor on Bernard John Bettelheim, born in Pressburg, Hungary, in 1811. Died at Brookfield, MO, U.S.A., February 9, 1870. First Protestant Missionary to the Japanese, Biblical Translator, Medical Adviser, Perry's Interpreter, Trailblazer of Western Civilization. NAMIN NU GANCO Haku Toku Rei Resident of Rinkai ji and Gokoku ji 1846—1954 RÉGI BÁCSKAI ÉS BÁNÁTI UTAZÓK Összeállította: Kalapis Zoltán Forum Könyvkiadó, 1987. 297 oldal, ára 50 Ft Úttörő vállalkozás e könyv, amely rövid életrajzi összefoglalásokat és forrásszemelvényeket tartalmaz Bácska és Bánát neves utazóit állítva a figyelem fókuszába. A tájhoz való kötődést szolgálja elsősorban, de hiánypótló általában véve az utazástörténeti irodalomban is több vonatkozásban. A könyv érdekessége, hogy azon a Becskereken adták ki, ahol a legrégebbi utazástörténeti gyűjtemény, Szamota István nevezetes munkája is napvilágot látott a múlt század végén. A szemelvénygyűjtemény az 1844—1912 közti időszakot öleli fel. Olyan szülöttei voltak e tájnak ebben a korban, mint Vojnich Oszkár világutazó, Magyar László Afrika-kutató, Ffaraszthy Ágoston Amerika-utazó és Damaszkin Arzén Afrika-vadász, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Magyar Lászlóról — akinek munkássága a legjobban ismert — e kötet lényegében újat nem mond. Hasonlót mondhatunk el Haraszthyval kapcsolatban is. Több ponton új felvetéseket tartalmaz viszont Vojnich Oszkár életrajza. Míg a források zöme Bajsát jelöli meg szülőhelyeként, e könyv szabadkai származását bizonyítja. Haláláról is több vélemény létezik: Székely Tibor szerint az agyát is megtámadó malária vezetett öngyilkosságához, míg mások szerint eleve depressziós volt. Damaszkin Arzén életrajzában ugyanakkor sajnálatos módon egész sor tévedést találhatunk. Nem igaz, hogy „három hónapig volt úton, ő is azt a vidéket járta, mint annak idején Teleki". Valójában 6 hónapot töltött Kelet-Afrikában és nem jutott el a Rudolf- és Stefánia-tavakhoz. Hasonlóan súlyos tévedés, miszerint „Kittenberger Károly . . . csatlakozni szeretett volna hozzá, de nem állt anyagilag olyan jól, hogy útitársként elvihette volna". Valójában Kittenberger Kálmán (akinek neve is tévesen van írva) elment Damaszkinnal az afrikai útra, csak egy idő után betegsége miatt lemaradt tőle. A könyvben szereplő többi személy az utazási irodalomban kevésbé írta be a nevét, munkásságuk periférikus jelentőségű vagy más területen emelkedtek ki. Köztük találjuk a verseci származású Milleker Rezső földrajzprofesszort, Alvinczi Sándort, Vértesi Károlyt, Milkó Izidort, Tallián Emilt, Szentkláray Jenőt, Latinovits Gézát, Jámbor Pált, Boleszny Antalt, Kovács Pált és Scossa Dezsőt. A könyvet 16 db korabeli fénykép, illetve rajz teszi szemléletessé. A kötet végén jegyzeteket is találunk. Kár, hogy a könyv csak igen kis példányszámban (1000) jelent meg. Kovács Sándor