Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Budai Parmenius István, az első magyar tudós utazó Amerikában (1583)

JEGYZETEK New Foundland magyarul „új talált földet" jelent, azonban a félreértések elkerülése érdekében mindjárt elöljáróban le kell szögeznünk, hogy azt nem Sir Humphrey Gilbert fedezte fel, ö csak „birtokba vette". A felfedező cim a genovai származású Giovanni Caboto-t illeti meg, aki 1490-ben családjával együtt Velencéből átköltözött Angliába és ott nevét John Cabot-ra angolosította. Ő is hitt abban, mint kortársa, Kolumbusz, hogy Kína és India Európából nyugatnak tartva is elérhető. Bristoli kereskedők segítségével egy kis hajót szerelt fel, és 18 főnyi legénységével 1497 nyarán elindult feltevése bebizonyítására. Nyugatnak tartó másfél hónapos hajózás után szárazföldhöz értek, amelyet még egy darabig követtek dél felé, majd visszatértek Angliába. A hajósok elbeszélései nyomán terjedt el a hír a „New Founde Lande"-ről, vagyis az „újonnan talált földről". Egyes mai kutatók úgy vélik, hogy a vikingek után másodszor is felfedezett szárazföld nem Új-Fundland volt, hanem Új-Skócia (Nova Scotia). Cabot 1498-ban több hajóval megismételte expedícióját, de közben életét vesztette. 1501-ben és 1502-ben a portugál Gaspar Corte-Real, majd 1509-ben John Cabot fia, Sebastian Cabot jutott el ténylegesen Új-Fundland partjaira. 1534-ben a Jacques Cartier vezette expedícióval a franciák is megjelentek a színen, majd a gazdag halzsákmány lehetősége egyre több portugál, spanyol és angol halászhajót csalt az északi vizekre. A haszontalannak tűnő, rendkívül hideg telű szárazföldek meghódítására a Gilbert-expedíció előtt egyetlen európai hajós nemzet sem vállalkozott. 1 Az első magyar nyelvű híradást Budai Parmenius Istvánról a Londonban élt magyar történész, Kropf Lajos közölte előbb röviden az Egyetértés c. lap 1889. jan. 4-i számában, majd részletesebben a Századunk XXIII. kötetének 150 — 154. oldalain (1889). ' A „De Navigatione. . ." (1582) c. poémája prózai élőbeszédének ezen részlete az eredeti latin szöveg szerint így hangzik: "In Servitute et barbarie Turcica, Christianis tarnen magno immortalis Dei beneficio parentibus, natus, aliquam etiam aetatis partem educatus, postquam doctissimorum hominum opera, quibus tum Pannóniáé nostrae tum imprimis salvae adhuc earum reliquiae florescunt, in uteris adolevissem, more nostrorum hominum ad invisendas Christiani orbis Academias ablegatus fui." Az idézett szöveg magyar fordítása Acs Tivadar tolmácsolásában : „Török rabságban és barbárságban, azonban a halhatatlan nagy Isten jóvoltából mégis keresztény szülőktől születtem, és valamelyest a kor bizonyos műveltségében neveltek, mert a nagyon tanult emberek műveinek, amelyek akkoriban a mi Pannóniánkban még ép emlékeiben virágzottak, tudományaiban nevelődtem és hazánkfiai szokásai szerint, a keresztények világának akadémiáit megismerni elküldettem." Budai Parmenius István angliai tartózkodásának körülményeit, ottani munkásságát az utóbbi évtizedekben David B. Quinn és Neil M. Cheshire tanulmányozta legalaposabban. Közös munkájuk 1972-ben jelent meg a Torontói Egyetem kiadásában (ld. Irodalom). Dolgozatunkban főleg az ő megállapításaikra támaszkodunk. Richard Hakluyt (15527 — 1616) csak kevéssel lehetett idősebb Parmeniusnál. Az oxfordi egyetemen tanult, 1574-ben végzett és 1577-ben szerezte meg a M. A. (Master of Science) diplomát. Ettől kezdve az akkor még új tantárgynak számító geográfiát tanította az egyetemen, majd érdeklődése a földrajzi felfedező utazások kutatása és leírása felé tolódott el. Hakluyt Parmeniust befogadta saját lakószobájába, sőt ágyát is megosztotta vele. Bizonyos, hogy Parmenius szobatársától szerezte geográfiai tudását, ő ismertelte meg vele a felfedező expedíciókat, és ezzel Parmeniusba is beleoltotta az utazási vágyat. Dr.Laurence Humfrey protestáns teológus és reformer, a királynő odaadó híve volt, az uralkodót latin nyelvű versekben dicsőítette. Barátságába fogadta és segítette az egyetlen penny nélkül odaérkező Parmeniust, aki azonban inkább a geográfus Hakluythoz vonzódott. Sir Humphrey Gilbert (15397—1583) a királynő kegyeltjének, Sir Walter Raleighnek a féltestvére volt. Felfedező utazásait az motiválta, hogy magáévá tette Martin Frobisher elméletét, miszerint Észak-Amerika valójában az „elveszett" földrész, Atlantisz maradványa, és mint ilyen, körülhajózható, tehát megkerülésével el lehet jutni Indiába. Frobisher nyomán Gilbert is elhatározta, hogy felkutatja az Indiába vezető ún. Északnyugati-átjárót. Emellett utazásaiban nagy szerepet játszott az a cél is hogy Észak-Amerikában birtokokra tegyen szert, ehhez megnyerte a királynő jóakaratát, aki hat évre szóló kizárólagos birtokfoglalási jogot biztosított számára Észak-Amerikában. P^AN STEPHAfj\7 TJ\ME^JI HVDEft jtöpftlmm Ddtádü CIV. confomMtni, &gr*~ üemn ioco

t

poßpnjßerm exjuä TanHo^ fíiütn Cíngiiam peregrbiifionetrt, Deo optim & ter tndxim feruatori cmfmmtût. Eicoádbat Thomas Vaucroullenut ïypegraphoft. 158s. Parmenius: Paean c. költeményének címlapja A sikertelenül végződött 1578. évi expedícióján pátensét nem tudta érvényesíteni, 1583-ban azonban ennek alapján vette birtokba Üj-Fundlandot. * Az expedíció hajóinak adatai: Bark Raleigh nevét az expedícióban érdekelt Sir Walter Raleighről kapta (bark = három vagy négyárbocos vitorlás), ő vásárolta meg az éppen elkészült hajót Gilbertnek. Mivel ez volt a legnagyobb és legjobb hajójuk, Gilbert ezt tervezte zászlóshajójának, de aztán mégis a Delight-ot választotta. Kapitánya: Michael Butler. Három nappal az indulás után cserbenhagyta Gilbertet és visszatért Angliába. Delight (Öröm), az expedíció zászlóshajója, Üj-Fundlandig ezen utazott Gilbert. Kapitánya William Winter. A Szent Jánosöbölben Gilbert átszállt a Squirrelre, viszont Parmenius ekkor jött át a Delightra, mely vele együtt pusztult el a Sable-szigetnél. A hajó kapitánya ekkor már Maurice Browne volt. Squirrel (Mókus), az expedíció legkisebb hajója, mindössze 10 tonnás. Kapitánya: William Andrews. Elpusztult hazatérőben az Azori-szigetek közelében a hajón tartózkodó Gilberttel együtt. Swallow (Fecske), ezen utazott Parmenius Üj-Fundlandig. Kapitánya: Maurice Browne. A hajó rossz állapota miatt az új-fundlandi Szent János-öbölben maradt, majd a beteg matrózokkal William Winter parancsnoksága alatt visszaindult Angliába, és valamikor szeptemberben Cornwall partjain kötött ki. Maurice Browne Üj-Fundlandon a Delight parancsnokságát vette át.