Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Nagy Béla: Szádeczky-Kardoss Gyula tanulmányútjai Észak-Amerikában
SZÁDECZKY-KARDOSS GYULA TANULMÁNYÚTJAI ÉSZAK-AMERIKÁBAN Dr. Nagy Béla ÖSSZEFOGLALÁS Szádeczky-Kardoss Gyula, a kolozsvári egyetem professzora munkássága során hét nemzetközi geológiai kongresszuson vett részt. Jelen volt többek között a torontói ( 1913) és a washingtoni ( 1933) kongresszusokon is. A Kanadában szerzett tapasztalatait két részletes tanulmányban publikálta, az Amerikai Egyesült Államokba tett utazásának feljegyzései sajnos csak (ezidáig megfejtetlen) gyorsírásos kéziratban maradtak ránk. SZÁDECZKY-KARDOSS Gyula (1860—1935) a kolozsvári egyetem professzora, a magyar geológiai kutatás és oktatás egyik legkiválóbb képviselője volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy tudományos ismereteit gyarapítsa. A szakfolyóiratok és könyvek nagy tömegét nemcsak elolvasta, hanem az azokban közzétett új módszereket és új felfogásokat hasznosította is. Nagymértékben tágították látókörét és gazdagították tapasztalatait a nemzetközi geológiai kongresszusok, amelyeken rendszeresen részt vett. Először a Szentpéterváron 1897-ben tartott geológiai kongresszuson vett részt. Akkor utazta be Finnországot és a Kaukázust. Ezt követte a párizsi kongresszus 1900-ban, amikor a Pireneusokban is járt. 1910-ben a stockholmi kongresszuson vett részt. A következő, 1913. évi torontói kongresszuson a magyar államot és tudományos szakintézeteket képviselte és ennek alelnöke is volt. Ekkor két és fél hónapot töltött a Sziklás-hegységben és Észak-Amerika más tájain. Részt vett azután Románia kiküldötteként 1926-ban a madridi, 1929ben a pretoriai és 1933-ban a washingtoni nemzetközi geológiai kongresszusokon is. Tanítványai és munkatársai jellemzése szerint SZÁDECZKY-KARDOSS Gyula „fáradhatatlan kutató, gyűjtő és holtig tanulni vágyó tanítómester volt", aki szaktudományos tapasztalatszerző útjain bejárta Európa majdnem minden országát és rnég idős korában is kutatta az Amerikai Egyesült Államok nagy földgáz mezőit, Észak-Amerika és DélAfrika érchegységeit. SZÁDECZKY-KARDOSS Gyulát az angol, a francia és a német nyelvek kifogástalan ismerete, megnyerő fellépése és kellemes társalgó modora abba a szerencsés helyzetbe hozta, hogy ezeken a megismétlődő nemzetközi összejöveteleken személyes ismeretségeket köthetett a világ minden részén dolgozó szaktudósokkal. SZÁDECZKY-KARDOSS Gyula 1913-ban a magyar kormány és a kolozsvári egyetem képviseletében utazott a Kanadában megtartott XII. Nemzetközi Geológiai Kongresszusra. A kongresszust megelőző és az azt követő kirándulásokon is részt vett, majd átutazott az Amerikai Egyesült Államokba is. Utazási élményeiről és tapasztalatairól a szakés népszerűsítő folyóiratokban részletesen beszámolt (SZÁDECZKY Gy. 1914a, 1914b). Feljegyzéseiből tudjuk, hogy a Szent Lőrinc folyón át érkezett Kanadába. Kanada városai közül Montrealban és Torontóban töltötte a legtöbb időt. A résztvevők számára szervezett kirándulásokon megismerkedett Kanada fővárosával, Ottawával, bejárta a Niagara vidékét és a Huron-tó körzetébe tartozó leghíresebb bányaterületeket, Sudbury, Cobalt, Porcupin környékét. Ezen a kiránduláson alkalma volt megismerkedni a Huron- és Ontariotótól északra levő területen a földkéreg legrégibb képződményeivel és az ezekhez kapcsolódó gazdag vasérc előfordulásokkal a Moose-Mountain és a Temagomi-tó vidékén. Ezen a kiránduláson ismerkedett meg a Cobalt város környékén 1903-ban, a vasút építésekor felfedezett gazdag ezüst- és kobalttelepekkel, továbbá Porcupin új aranybányáival. Beszámolójában megjegyezte: „Érdekes, hogy ezen a területen nemcsak Cobalt város van elnevezve az érc után, hanem egyik bányájuk, amelyben kobalt, nikkel, ezüst, arzén van (Co, Ni, Ag, Ás) Coniagas nevet kapott, a járások pedig kiváló geológusok után is vannak elnevezve, Coleman, Kemp, Miller stb." (SZÁDECZKY Gy. 1914a).
